Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
943 A törvényjavaslattal kapcsolatban az első gondolatom az ügyfélvédelemmel függ össze. Feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a preambulum - amely farizeus módon van szerkes ztve - első helyen említi a biztosítottak érdekeinek védelmét. A későbbiekben az érdemi rendelkezések között viszont alig foglalkozik a biztosított védelmével, a biztosításjogi fogyasztóvédelemmel. Bár azt hiszem, ezek a dolgok mégiscsak előrelépést jelent enek, ami ezekben a paragrafusokban meg van fogalmazva, hisz a jogszabály szerint a biztosítási szerződés megkötése előtt az ügyfelet írásban kell tájékoztatni a szerződés jellemzőiről, ami bizony az elmúlt években, évtizedekben nem igazán volt jellemző. A minimális tájékoztatás fontos és elkerülhetetlen a további viták elkerülése érdekében, és ezt egy 6os számú melléklet is tartalmazza. A tájékoztatás megtörténtéről viszont - ami lényeges és az ügyfelet védi - a biztosító köteles beszerezni az ügyfél írás beli nyilatkozatát, hogy ő ezt tudomásul vette. Bizony, az üzletkötő és a kárrendező érdeke teljesen különválik. Az üzletkötő érdeke az, hogy minél előbb, minél gyorsabban megkösse az üzletet, egy jó üzletkötés pedig jó feltétele, jó alapfeltétele a kárren dezésnek. És azt hiszem, ez lehet az egymásraépülés legfontosabb útja; hogyha jó az üzlet megkötése, megfelelő módon történik az ügyfél tájékoztatása, akkor az garancia lehet arra, hogy a kárrendezés is megfelelő szinten fog történni bizonyos esetekben. A jogszabály olyan garanciákat is tartalmaz, ha itt maradok ennél a témánál, amelyek lehetővé teszik a hosszú távú kalkulációt is, hisz az ügyfél biztos lehet abban, hogy 2030 év után is a biztosítók életben maradnak és fizetőképesek lesznek. Ez nagyon font os a mai biztosításpiacon, mert ha a biztosító létrehozásához szükséges minimális alaptőkéről beszélünk, akkor bizony előfordul sok esetben a kalózkodás és a gyors meggazdagodás reményében a biztosítási egyesületek vagy kft.k létrehozása. Én azt hiszem, h a a felügyelet szakmailag felkészült, akkor ezek a problémák nem vezethetnek oda, hogy egyes biztosítók hamar meggazdagodnak és nem megfelelő módon mérik föl a lehetőségeket a piacon. Ha egy új biztosító által tervezett üzletpolitikához, vállalati struktúr ához a felügyelet kevésnek találja az alaptőkét, én úgy gondolom, dönthet úgy is, hogy magasabb alaptőkével engedélyezi az új biztosítótársaság létrehozását. De még mindig felmerülhet az, hogyha ez a szűrés nem megfelelő, akkor hogyan védekezzék a törvény az esetleges kalandorok ellen. Reméljük, hogy nem fordul majd elő ilyesmi, de a tervezet értelmében a biztosító - ahogy a törvény is mondja - nem mehet csődbe. A felügyelet feladata, hogy idejében észrevegye a pénzügyi nehézségeket, és új pénzügyi vagy sza nálási tervet készítsen. Amennyiben ezek nem hoznak eredményt, az Állami Biztosításfelügyelet kezdeményezheti a felszámolást. A tervezet rendelkezik egy ügyfélvédelmi alap létrehozásáról is, amely a nehéz helyzetbe jutott biztosító helyett finanszírozza a követeléseket. Amennyiben egy társaság eljut a felszámolásig, az nagymértékben a felügyelet hibája is lehet, és ilyen esetben a felügyelet vezetőjének is vennie kell a kalapját, hisz ez is benne van a törvényben. A másik téma, amiről szeretnék szólni, a k ötelező biztosítás, amiről ebben a parlamentben talán már - ha jól emlékszem - kétszer is szóltam a pénzügyminiszter úrhoz interpelláció formájában. Nevezetesen, én üdvözlöm azt, hogy ebben a törvényben megjelenik az a minimá lis garancia, amely szerint a felelősségbiztosítási üzletág költségeit és biztonságtechnikai tartalékait más üzletágtól számvitelileg el kell különíteni. Hiányolom viszont azt - bár nem tudom pontosan megállapítani, hogy ebben a törvényben kelle megjelenn ie , hogy azok a biztosítottak, akik kikerülnek a biztosító köréből, a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás tekintetében, nem lennee célszerű jelentési kötelezettséggel, valamilyen információadással olyan cég felé ezt nyilvánítani, amelynek van ellenőr zési joga. (sic!) Mire gondolok? Több mint 200 ezer autós - az elmúlt évek újságcikkei és nyilatkozatai alapján - nem fizet kötelező biztosítási díjat. De lehet ezen vitatkozni, hogy 150 ezer vagy mennyi ez a szám. Azt hiszem, itt gondolkodom egy olyan irá nyú módosító javaslaton, egy kiegészítő 3. pontként, hogy akik valamilyen formában kikerülnek a biztosítási
