Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 2 (110. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DEMETER ERVIN (MDF):
897 Az "Ifjúsági Karaván az Anyan yelvű Oktatásért" nevű akciójukkal a világ elé tárták a romániai magyar kisebbség tragikus oktatási helyzetét. Strasbourgba érve eljuttatták az Európa Tanács ülésére azt a kisebbségi tanügyi törvénytervezetet, amelyet 492 380 fő, tehát közel félmillió romá n állampolgár támogatott aláírásával. Ezt a törvénytervezetet az RMDSZ még 1994. szeptember 20án benyújtotta a román szenátushoz, ám ott eddig hozzá sem nyúltak, ellenben egy olyan tanügyi törvényt fogadtak el, amely teljesen megfosztja alapvető emberi jo gaitól az erdélyi magyarságot. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi tanügyi törvénytervezettel az ezer éve Erdélyben élő romániai magyar közösség nem akar mást, mint egyetemes emberi jogainak gyakorlását, önrendelkezésének megvalósítását. A fiatalok akció jának nem az ad jelentőséget, hogy végigkerekeztek fél Európán - ilyen már volt, és lesz is , az akció jelentősége abban van, amit magukkal vittek, közel félmillió aláírásban, amivel más oktatási törvény bevezetését kérték az ott élők. Hozzá kell tennünk, bízva a demokráciában. Ezek a fiatalok bíznak abban, hogy Európának még oly távoli részén is, mint Románia, lehet a demokrácia eszközeivel hatni a kormányra és a törvényhozásra, és a romániai törvényhozók sem hagyhatják figyelmen kívül félmillió ember vél eményét. Tiszteletre méltó a fiataloknak ez az elszántsága, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a történelmi tapasztalatok erre kevés okot adnak. Erdélyben a trianoni diktátum előtt az iskolák 48,4 százaléka volt magyar tannyelvű, mintegy 800 faluban ok tattak magyar nyelven. Az akkori kultúrpolitika általános elvként alkalmazta, hogy az anyanyelvű oktatást mindenütt biztosítani kell. Az iskolák 28 százaléka állami, 72 százaléka pedig egyházi kezelésben működött. A román görögkeleti és görög katolikus egy ház korlátlanul fejthette ki oktatási tevékenységét, nyithatott államilag segélyezett iskolákat. A román egyházak bőséggel éltek is az állam biztosította lehetőséggel. Az oly sokszor felemlegetett Apponyiféle oktatási törvény mindössze azt írta elő, hogy az államilag segélyezett román tannyelvű egyházi iskolákban a magyar nyelvet is tanítsák. Más oktatási kérdésbe nem szólt bele. 1920 után a politikai határok megváltoztatása következtében súlyos csapás érte az erdélyi magyarság oktatási rendszerét. Azonnal felszámolták a korábban az állam által fenntartott magyar tannyelvű iskolákat. Csak az egyházak kezelésében lévők közül maradhatott meg néhány középiskola, és bezárták a közel fél évezredes múltra visszatekintő elemi iskolák többségét is. Nem érvényesült az a joggal elvárható igény, hogy a magyar többségű falvakban megmaradjon a magyar tannyelvű iskola. 1923ban és 1924ben az egyházi működtetésű iskolák százait zárták be, a tanulókat pedig román tannyelvű iskolába kényszerítették. A bezárásokat nem indoko lták, bár esetenként adtak olyan magyarázatokat, hogy a község lakossága valójában elmagyarosodott román, ezért sürgősen meg kell kezdeni a visszarománosítást. Ennek ürügyén fajbiológiai vizsgálatokba kezdtek. A falvak lakosságát vizsgálat alá vették, ily módon is törekedtek kimutatni ősi román származásukat. Az 1924ben kiadott elemi iskolai törvény 8. §a már határozottan kimondta: "Azok a román eredetű állampolgárok, akik anyanyelvüket elveszítették, kötelesek gyermekeiket román tannyelvű általános vagy magániskolában neveltetni." A román eredet meghatározása a helybeli román állami elemi iskola igazgatójának a hatáskörébe tartozott. 1938ban a magyar nyelvű diákok kétharmadát román iskolába kényszerítették. Az elrománosítást már az óvodában elkezdték. A két világháború között bevezetett iskolatörvények messze eltértek attól az ígérettől, amit 1918 decemberében az úgynevezett gyulafehérvári határozatban az új államhatalom kilátásba helyezett. A dokumentum akkor még így fogalmazott: "Minden népnek joga van a maga neveléséhez, saját anyanyelvén, saját kebeléből választott egyének által." A határozat azonban csak szólam maradt, a gyakorlatban nem érvényesülhetett. A második világháborút követően a kommunista hatalomátvétel után tovább súlyosbodott az erdélyi m agyarság tanügyi helyzete. A román nacionalizmus a kommunizmust is szolgálatába
