Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY, az MDF
83 Nézetkülönbségek lehettek, értelmezéskülönbségek lehettek, és korábban elvétve, ritkán Magyarországon is felmerültek a címer egyes részelemei szimbolikus jelentésének a z értelmezésében. Egy anekdotikus példát elmondok a század elejéről: 1901ben felmerült bizonyos körökben, leginkább a budapesti egyetemen, hogy a koronán levő kereszt katolikus felekezeti és nem nemzeti szimbólum, amelynek használata ily módon sérti a pro testánsokat és az izraelita felekezeteket, és mosolyogtató, de egyes hitközségekben felmerült annak a követelése, hogy olyan zászlót csináltathassanak maguknak, ahol a koronán nem kereszt, hanem hatágú csillag van. Ilyen fajta értelmezési problémák vagy eh hez hasonlóak ma már Magyarországon nincsenek. A törvényjavaslat megemlíti, hogy a címer és a lobogó történelmileg korábbi változatai is törvényi korlátozás nélkül használhatók magánhasználatban. Itt elsősorban és mindenekelőtt valószínűleg annak van jelen tősége, hogy '56os szervezetek, '56os megemlékezések használhassák az úgynevezett Kossuthcímert, amely a forradalom történelmi címerváltozata volt, ha nem is volt idő, hogy hivatalos rangra emelkedjék, valamint azt a bizonyos kivágott, kilukasztott zász lót, amiből akkor ismeretesen kivágták a címert, és ez természetesen ma nem tekinthető a zászló megsértésének, a szimbólum meggyalázásának. A javaslat tehát valószínűleg politikailag problémátlan, úgyhogy jó lelkiismerettel javaslom a frakció nevében az el fogadását. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Szabó Miklós felszólalását. Megadom a szót dr. Szabad Györgynek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Felkészül dr. Toller László, a Magyar Szoc ialista Párt vezérszónoka. Képviselő urat illeti meg a szó. DR. SZABAD GYÖRGY , az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása kötelezet tsége volt a kormánynak, elfogadása megtisztelő lehetőség az Országgyűlés számára, annál is inkább, hiszen az Alkotmánybíróság maga figyelmeztette a törvényhozást, hogy meghatározott időn belül tegye meg ezeket a lépéseket, hiszen a használat dolgában az 1 990es ismert törvényalkotásunk óta is egy húsz évvel korábbi rendelet érvényesült. Szerencsés lett volna, ha ez az alkotmánybírósági határozat az általa, tudniillik az Alkotmánybíróság által meghatározott - valószínűleg nem véletlenül választott - időpont ig, 1995. augusztus 20áig teljesíthető lett volna. Annál is inkább, hiszen a házbizottság döntése is világosan olyan időkeretben látja lebonyolíthatónak a törvényjavaslat tárgyalását, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy az Igazságügyi Minisztérium dic séretes módon februárra már a nyers szöveget, majd - sajnos, korlátozott átdolgozással - az elhangzott pártvélemények után, márciusban már miniszteri ajánlással, indoklással együtt benyújtotta. Visszatekintve is úgy gondolom, hogy a zsúfolt program ellenér e - kellő időgazdálkodással - a nyári szünetig, a határidő lejárta előtt is megoldható lett volna ez. E szépséghibát jelezve örülök annak, hogy az ülésszak elején a mulasztottat bepótolhatjuk. Azt hiszem, valamennyi honpolgárnak - hogy ezt az archaikus for máját idézzem a nemzetet alkotó tagoknak , és különösen annak, akit a sorsa törvényhozóvá tett, s legkülönösebben talán annak, akinek pályája a múlttal való foglalkozást jelzi, evidencia a legtöbb tényszerű megállapítás a törvényjavaslatban. Szerény megít élésem szerint ilyen értelemben nincs is itt vitára ok. Legföljebb arra, hogy az idő múlását jelző táblára pillantva jelezzem az önkorlátozást. Nem fogok élni mindazzal, ami e tárgykörben elmondható, talán szerencsésebb időkeretben elmondandó is lenne, de most a praktikumra térve egy pillanatig sem felejtem el - és itt szimbolikusan, pars pro toto csak a zászlóról szólok - a halk szavú költő figyelmeztetését, hogy "nem bot és vászon", hanem zászló a tárgy. Kosztolányira utalok.
