Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A Magyar Honvédség 1995. és 1996. év végi részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
804 Hadd mondjam el: önmagában az, hogy a Magyar Honvédség létszámát országgyűlési határozat rögzíti - hogy ezt a régi szót használjam - vívmánynak tekinthető, hiszen az 1993ban hatpárti konszenzussal elfogadott honvédelmi törvény előírta ezt. Előírta, ennek ellenére csak most született meg, ezt megelőzően az első országgyűlési határozat - ahogy Szili alelnök úr ezt helyesen mondta , egy ellenzéki képviselőtársunk, Wachsler Tamás indítványa alapján. Ez volt az első lépés afelé, hogy teljesítsük azt a célkitűzést, amelyet a honvédelmi törvényben lefektettünk. Gyuricza Béla képviselőtársam mostani bejelentését, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult értelmezési kérdésben - nagy érdeklődéssel és meglepődve hallottam , hogy a honvédelmi törvény 5. és 6. §ában előírtak hogyan hozhatók összhangba a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség gyakorlatával. Úgy gondo lom, hogy ez a két országgyűlési határozat, ami előzőleg megszületett, az első és mostani, az első lépést jelenti abban, hogy a részletes bontású létszámra vonatkozó előírást teljesítsük. A fejlett nyugati országokban olyan költségvetési rendszer van, ahol a költségvetésben minden egyes katonának megvan a státusa, sőt például a német költségvetésben nemcsak katonáknak, hanem a honvédelmi miniszter titkárnőjének is benn van a státusa, fizetése. Ugyanígy volt a század eleji Magyarországon is, akkor egy postaa ltisztnek vagy egy tanítónőnek benne volt a státusa az akkori költségvetésben. El fogunk majd jutni oda, hogy ilyen részletes bontású lesz a Magyar Honvédségnek, a Magyar Határőrségnek vagy a fegyveres erőknek a létszáma, és erről fog dönteni majd az Orszá ggyűlés - nyilvánvalóan összhangban a költségvetéssel, hiszen a költségvetés és az állam által finanszírozott személyeknek, a státusoknak a kérdése szorosan összefügg. Ez az egyik dolog. Úgy gondolom tehát, hogy ebben az irányban elindultunk, és bízunk abb an, hogy a törvényhozási kultúránk, a költségvetési kultúránk eleget fog tenni ezeknek a törvényi célkitűzéseknek. Ilyen szempontból úgy gondolom, hogy saját magunknak kellene értelmeznünk a honvédelmi törvényt, és a végrehajtó hatalommal együtt kialakítan i ezt a szokásjogot. (19.50) Hiszen hogy részletes bontású létszám alatt mit értünk, ezt a végrehajtó hatalomnak és az őt ellenőrző parlamentnek, illetve megbízásából a honvédelmi bizottságnak kell tisztáznia. Lehet, hogy az Alkotmánybíróság fog ehhez nekü nk iránymutatást adni, de hát itt ülünk a teremben jó páran, akik részt vettünk a honvédelmi törvény alkotásában, sőt abban az alkufolyamatban, amely során kicsiszolódott, tehát a törvényhozó szándékát azért ismerhetjük, és ezért megkísérelhetjük magunk is értelmezni ezt. A másik kérdés: Póda Jenő képviselő úr módosító indítványai. Meg kell mondanom, hogy Póda Jenő úr aggodalmait magam is osztottam. Itt van az akkori feljegyzésem, amelyben fölvetődik az a kérdés, hogy célszerűe, lehete a középtávú terv is merete nélkül és jóváhagyása előtt dönteni, és ennek alapján kiszámított létszámokról, ezen belül állománystruktúrákról beszélni. Valóban az lenne a mérnöki, logikus és így katonai sorrend, hogy a koncepció alapján pontosan meg kellene állapítani, milyen l esz az átszervezés, és ehhez igazítani a létszámot. Azonban azért kellett meghoznunk sürgetően, még a nyári szünet előtt azt az országgyűlési határozatot, amelyik döntött arról, hogy '98ig milyen feladatok várnak a Magyar Honvédség átszervezésével kapcsol atban ránk és a végrehajtó hatalomra, hogy ezt meg lehessen oldani, mert olyan erős pénzügyi és költségvetési nyomás nehezedik ránk. Az ország gazdasági helyzete és a költségvetés egyensúlya, a stabilizáció érdekében ezt meg kellett tennünk, és ez rendkívü l nagy és erős feladatot rótt a honvédség vezetőire, hiszen meg kellett kezdeni az átszervezés tervezését - bár erre vonatkozólag voltak már koncepciók és előkészületek. Aki már foglalkozott ilyen szervezési munkákkal - mint például Gyuricza Béla képviselő úr, aki az egyik legmagasabb rangú, beosztású katonai vezetője volt a honvédségnek , tudja, hogy milyen
