Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
792 választással kapcsolatban azt mondja az előterjesztő, hogy egy rugalmas szerkezetű, átjárható és a tudás folyamatos bővítését lehetővé tevő képzési rendszer keretében a felsőoktatási intézmények oktatási kínálata megteremti a feltételét anna k, hogy a hallgatók saját igényeik szerint tervezzék és alakítsák tanulmányaikat. A 6. oldalon: a képzés lehetőségeinek bővítése mellett el kell kerülni az egyetemi alapképzési szakok és a PhDprogramok túlszakosodását, a rövidebb idejű képzések körét bőví teni, arányát növelni kell, csökkentve ezzel az átlagos képzési időt, összességében fajlagosan olcsóbbá téve a képzést. Nem vitatom azt, hogy erre rákényszerülhet az állam. Csak ha rákényszerül, akkor ne próbáljuk ezt az ifjúságnak úgy eladni, hogy az az ő szabadságfokának növekedését jelenti. Azok a formális szabadságjogok, amelyekkel a rugalmas képzés következtében rendelkezik egy diák, a szabadságnak egy nagyon alacsony fokát jelentik, egy nagyon formalizált fokát, aminek semmi köze a felsőoktatásban sze nvedő állampolgárnak a szabadságához. Erre a fajta őszinteségre szeretném felhívni a figyelmüket, illetve ennek az őszinteségnek a hiányára. Mindezekért, amit elmondtam, ismételten kérem, nagyon fontolják meg, hogy igent nyomnake a szavazógombon, amikor a rról van szó, hogy akarjáke ezt a határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm Kulin Ferenc képviselő úr elhangzott felszólalását. Kétperces idő keretben megadom a szót Bretter Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) : Őszintén sajnálom, hogy Kulin Ferenc hozzászólásában az SZDSZt illetően olyan inszinuációk jelentek meg, amelyek ismerősek különböző f orrásokból. Azt hiszem, nem egy nagy ideológiai csatának kellene hogy fültanúi legyünk ebben a késői órában, hanem jó volna, ha a tárgyról beszélnénk, és nem - számomra legalábbis - meglehetősen régi dalokat elevenítenénk fel újra. Ami a dolog lényegét ill eti, az egyik kérdés a versenysemlegesség, a másik az autonómia kérdésköre. Való igaz, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége következetesen képviselte a felsőoktatási törvény vitájában az autonómiát. Azzal szemben képviseltük, amit Kulin Ferenc akkor képvise lt, aki viszont következetesen képviselte azt, amit most mond, vagyis azt, hogy amikor politikai kontrollt akar, akkor állami kontrollt akar. Ezzel szemben mondtuk mi azt, hogy nem kívánunk politikai állami kontrollt a felsőoktatási intézményekben. Ha kont rollt kívánunk, akkor a felhasználó kontrollját kívánjuk. Azt kívánjuk, hogy a felhasználóknak valamilyen formában valóban beleszólásuk legyen a felsőoktatás intézményeinek irányításába, vagy ha nem irányításába, minden esetre a felsőoktatás céljainak megh atározásába. Ez nem mond ellent az autonómia kérdésének, hiszen mi alacsonyabb szintre szerettük volna tenni, és módosító javaslataink is efelé mutatnának a mostani határozati javaslat kapcsán is, hogy mondjuk a közalapítványi forma elfogadásával a felhasz nálói szféra, a régió kerüljön olyan helyzetbe, hogy a közvetlen igényeket a felsőoktatással szemben megjelenítse vagy a felsőoktatással együtt megjelenítse. Tehát ha autonómiáról beszélünk, akkor igenis beszéljünk teljes autonómiáról, beszéljünk gazdasági önállóságról, és beszéljünk a felhasználók számára kinyitott felsőoktatásról - és ne állami politikai kontrollról. Ami a versenysemlegességet illeti - amellett, hogy megismétlem a szomorúságomat - szeretném emlékeztetni Kulin Ferencet arra, hogy abban az esetben, ha magánintézményekről, magánalapítású intézményekről beszélünk, akkor ebbe a körbe például az egyházi intézményeket is bele kell érteni; bele kell érteni olyan intézményeket, amelyek ebben az országban nem jöhettek létre, mert az állam következet esen megfojtotta ezeket az intézményeket. Semmiképpen nem akarom most minősíteni ezeket a kezdeményezéseket, de voltak olyanok, amelyek az előző kormányzat alatt megszűnni kényszerültek, hogy mást ne mondjak például a miskolci bölcsész egyesület, amelyik n em kapott elegendő teret ahhoz, hogy létrejöhessen és így tovább.
