Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
784 Köszönöm szépen. Kérdezni szeretném - tulajdonképpen nem értem a monitor jelzését , hogy Bretter Zoltán képviselő úr kíváne szólni, mert többször megjelent és eltűnt a neve. (Bretter Zoltán bólint.) Akkor kétpe rces időkeretben megadom a szót Bretter Zoltán úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. A probléma az lehetett, hogy véletlenül rákönyökölhettem a mikrofon gombjára a korábbiakban, de most tény legesen szeretnék reflektálni néhány gondolatra. Azt hiszem, örülök annak, amit Pokorni Zoltán elmondott, mert egy dolgot világosan mutat: azt, hogy ha nem beszélünk a felsőoktatásról, akkor nem fogjuk tudni, hogy miről beszélünk. Ugyanis Pokorni Zoltán az on fogalmak egy jó részét, melyeket használt, hogy úgy mondjam nem használta értelmüknek és jelentésüknek megfelelően. Csak néhány példát hadd mondjak ezek közül! A kreditről beszélt, de tudjuk, hogy az egységes országos kreditrendszer munkát mér, munkát v iszont bármilyen szakágban lehet mérni; meg is mérik a különböző országokban. Nem beszélve arról, hogy a Fidesz annak idején a felsőoktatási törvényhez olyan értelmű módosító indítványt terjesztett be, ami szerint azonnal be kell vezetni a kreditrendszert az országban és a finanszírozás feltételévé tenni. Most, amikor ez megjelenik valamilyen formában az országgyűlési határozatban, akkor ezt kifogásolja. A képzési szintekkel kapcsolatosan emlékeztetném Pokorni Zoltánt arra, hogy annak idején megállapodás vo lt a Fidesz és az SZDSZ között is - és később az MSZP is ilyen értelemben csatlakozott ehhez a megállapodáshoz, ha formálisan nem is, de szellemében igen , hogy a képzési szinteket úgy kellene meghatározni, hogy minden képzési szintről ki lehessen jönni d iplomával, képzettséggel. Tehát ki lehessen jönni akár egy év után, akár három év után, akár öt év után a felsőoktatásból és mindegyik valamilyen fajta képzettséget adjon. Ezt jelenti egyébként a képzési szintek piramisszerű szerkezete és nem tudom, hogy m iért mondja azt Pokorni Zoltán, hogy a kormány becsapja a lakosságot, az állampolgárokat akkor, amikor azt mondja, hogy ki fogjuk őket szórni, semmiféle képzettséget nem kapnak, a diplomákkal kellene inkább foglalkozni és így tovább. Nincs most idő arra, h ogy mindent felsoroljak, csak jelezni szeretném, hogy a fogalmakat úgy kellene használnunk, ahogy ezek az értelmüket megmutatják. (Szórványos taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Szabó Zoltánnak, a Művelődési és Közoktatási Mi nisztérium politikai államtitkárának. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A kormány képviselőjének lesz még alkalma a vitában elhangzottakra reagálni, most pusztán egyetlen mom entumot szeretnék megemlíteni Izsó Mihály képviselőtársam hozzászólása nyomán. Az egyik: nagyon örültem annak, amit elmondott, hiszen kimondta azt, amiről itt mostanában a napi politikai csaták során oly kevés szó esik. Igen, a hallgatók a tandíj ellen tün tetnek, nem pedig a tandíj bevezetése, módja, időpontja, ilyen vagy olyan kompenzáció hiánya ellen. Én ezt egyébként tökéletesen megértem, ha hallgató lennék, nyilván én is tüntetnék ellene, mert ki szeret kétezer forintot fizetni havonta. Ámde a költségve tés a jelenlegi helyzetében nem tud eltekinteni attól az egyes számítások szerint 2,52,73 milliárd - attól függ, hogy hányan fognak beiratkozni a '9697es tanévre - forinttól, amennyi ebből az alaptandíjból bejön. Ez a pénzösszeg, ha a felsőoktatásbeli fejlesztésekre fordítjuk, például azt jelenti, hogy ennyiből a jelenlegi kollégiumi férőhelyhálózatot 4050 százalékkal lehetne bővíteni. Ez nem kevés, tisztelt képviselőtársam.
