Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
785 Nem tudom, hogy milyen privatizációs bevétel 0,1 százalékából lehet ennyit bev enni; 3 milliárd az 3000 milliárd forint 0,1 százaléka. A kormány legvérmesebb reményei szerint 150 milliárd forint jön be ebben az évben a privatizációból, úgyhogy ez azért egy kicsit túlzás. Végezetül pedig, ami annak összehasonlítását illeti, hogy a bün tetésvégrehajtást dotáljuke, ezt nem tudom, mert a költségvetésnek ezt a részét nem tanulmányoztam át. De hogy a felsőoktatást ne dotálnánk, ez nem igaz, mert a költségvetési tervezés jelenlegi stádiumában jövő évre a felsőoktatásra 80, azaz nyolcvan mil liárd forint költségvetési kiadás van betervezve. Azt hiszem, ennél jobban nem dotálunk semmit ebben az országban. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, a F idesz képviselőcsoportjából. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Próbálok hátulról kezdve, az elhangzás sorrendjéhez képest fordítva válaszolni. Amikor Izsó Mihály képviselőtársam értelmezte, hogy az ő véleménye szerint miért tüntetnek a diákok, é n nem akartam erre reagálni, noha nem értek egyet vele, de szívejoga, hogy a saját olvasatát elmondja. Azt azonban, hogy Szabó Zoltán államtitkár úr ezt a képviselői megszólalást kihasználva, a valóságnak meg nem felelő állítást közöl, nem hagyhatom szó n élkül. Államtitkár úr, ön nem mond igazat. A diákok minden lehetséges fórumon kinyilvánították az álláspontjukat, ennek az egyik alapvető pontja, hogy nem a tandíj ellen, hanem az azt szabályozó miniszteri rendelet, az azt szabályozó kiegészítő tandíj elle n tüntetnek. Jobb, ha minden fél a maga álláspontját interpretálja. Én sem akarok a diákok szócsöve lenni ebben a Házban, de kérem, hogy ön se legyen az. Bretter Zoltán képviselőtársamtól most már megtudhattuk, hogy hogyan is jött létre a koalíció; a liber ális blokkhoz valamikor - hogy is mondta? - ha formálisan nem is, de szellemében csatlakozott az MSZP. Kár, hogy erről mi nem értesültünk idejében, akkor talán tehettünk volna lépéseket. Hogy miben is állapodtunk meg? A felsőoktatás diverzifikálásával egye tértünk most is. A piramisszerű képzési szerkezet azonban nem lehet generális; nincs piramisszerű képzési szerkezet például a jogászképzésben vagy az orvosképzésben. Ez az anyag, amit önök elénk tettek, ezt egy generalizált elképzelésként vázolja. Azt, hog y diverzifikálni kell a képzési szinteket, ezt senki sem vitatta ebben a Házban, ebben a teremben legalábbis. De az, amit önök leírtak, nem ezt jelenti, hanem mást. Egy egyoldalú - lehet, hogy az íróasztal mellett szép, tiszta - modellt kíván előírni, de e z nem működik, nem lehet. Ugyanez a helyzet a kreditrendszerrel is. A kredittranszferről beszéltem, országos elfogadásról. A kredit nyilván a munka egysége - ebben mint alapelvben itt megállapodhatunk. De hogy országosan előírjuk azt, hogy minden intézmén y elfogadja a másik munkáját vagy a máshol végzett hallgatói munkát, ezt ma - ismerve a magyar felsőoktatás szerkezetét - megvalósíthatatlannak tartom. Elnézést az idő túllépéséért - még egyetlenegy mondat. Bányász Jánosnéval egyetértek, félreértettük egym ást: a tandíj csak normatív finanszírozással együtt értelmes, sok egyéb feltétel kell még, de ez az egyik fontos feltétel. (18.20) A másik: a felvételnél sok embert fölvesznek. A minőségi szelekció okán nyilván kevesebben végeznek, de nem azt kell előírni, hogy a diplomák száma nem növekedhet, hanem azt kell előírni, hogy a diplomák színvonala, értéke nem csökkenhet. A megközelítés más. S az a baj, hogy az előttünk lévő anyag a diplomák számára vonatkozóan tartalmaz megállapítást, és nem a minőségére. Ha ez t írta volna elő, akkor nekem egy szavam sem lett volna ezzel a mondattal kapcsolatban. Egyetértek egyébként a megközelítéssel.
