Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP):
774 Az első az, hogy a felsőoktatás nem élt az autonómiájával, és nem tudott beterjeszteni egy olyan anyagot a fejlesztésről, ami elfogadható lenne. Ez szerencsére nem igaz, hiszen 1992 júliusában beterjesztették azt "A magyar felsőoktatás fejlesztése 2000ig" című anyagot, amit a rektori konferenciától kezdve a magyar parlament oktatási és kulturális bizottsága megvitatott. Ez nagyon részletesen tartalmazza a fejlesztés követ elményeit, az egyes tárgyköreit és a feltételrendszerét, illetve egy feladatrendszert, amit '93tól folyamatosan kellett a felsőoktatási intézményeknek és természetesen a kormányzati szerveknek is megoldaniuk. Tehát én úgy hiszem, hogy most azért, mert egy rossz országgyűlési határozatot tárgyalunk, ezt a felelősséget ne toljuk át a felsőoktatási intézményekre. Az előző felszólalásomban már idéztem Csirik János volt helyettes államtitkár leveléből, aki ezt a munkát folytatta, és pont azért mondott le - több ek között , mert ezt a munkát nem folytathatta tovább, és egy gyenge minőségű felsőoktatási országgyűlési határozat került a Ház elé. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Bányász Já nosnénak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kormány által beterjesztett határozati javaslat 2005ig tervezi megszabni azokat a kereteket, amelyek ben a magyar felsőoktatás mozgástere, ha úgy tetszik kényszerpályája megjelölhető. Azt hiszem, hogy ez a határozati javaslat önmagában ennek a keretrendszernek a kijelölésére nem elegendő. Együtt kellene kezelnünk a felsőoktatásra vonatkozó modernizációs e lképzelésekkel és a felsőoktatás normatív finanszírozási lehetőségeivel. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezen dokumentumok elkészüléséről és tartalmáról is vannak bizonyos ismereteim. Tehát ha együtt képzeljük el a három, felsőoktatásra vonatkoz ó javaslatot, akkor úgy gondolom, hogy a határozati javaslat mégis és önmagában is alkalmas egy parlamenti vitára. Feltétlenül indokoltnak tartom a keretek meghatározását, hiszen a felsőoktatásban évek óta zajlik átalakulási folyamat, részben kormányzati d öntéseknek köszönhetően, részben az intézmények természetes megújulási tevékenységével összefüggésben, az utóbbi időben - sajnos kényszerű gazdasági helyzetünk miatt - akár az ágazat, akár az egész gazdaság túlélési esélyeit javítandó. Ezek a változások rá adásul egy olyan időszakban szűkítik a felsőoktatás mozgásterét, amikor az történelmének egy nagy mennyiségi felfutó időszakában van. Az előttem szóló képviselők közül többen is említették, a magyar felsőoktatás egyik sajátossága az, hogy a GDP felsőoktatá sra jutó hányadából viszonylag kevés hallgatót fogad be az intézményekbe, ugyanakkor viszonylag jó a diplomakibocsátási arány. Tehát a felsőoktatással kapcsolatban egy sor intézkedést pro és kontra indokolni lehet. Említettem, hogy a felsőoktatás felfutóba n van a hallgatói létszámot illetően, tehát egy mennyiségi felfutás állapotában leledzünk és erről beszélhetünk. A részletes vitában hozzászólni kívánók figyelmét azonban szeretném arra is irányítani, hogy a hallgatói létszámnövelést - túl a finanszírozási , elhelyezési, infrastrukturális gondokon - még egy szemléletváltásnak is követnie kell. Ez a szemléletváltás pedig elsősorban azon kell alapuljon, hogy a közvélemény, a közgondolkodás képese tolerálni azt, hogy akit felvesznek felsőoktatási intézménybe, az esetleg több, egyre keményedő szűrőn átjutva - vagy át nem jutva - nem jut el feltétlenül a diplomáig. Tehát a megnövekedett hallgatói létszám nem feltétlenül fog megnövekedett diplomás létszámhoz vezetni, a kibocsátott diplomák oldaláról nézve a dolgot . Továbbá még azt is figyelembe kell venni, hogy a közvélemény ma úgy gondolja, hogy a diploma nagyon jó elhelyezkedési lehetőségeket jelent, miközben szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a diplomásnak magának kell megkeresnie ezt a lehetőséget a közig azgatás, a közalkalmazotti szféra, a vállalkozás - akár állami, akár magánvállalkozás , az üzleti élet keretei között, ahol tudását konvertálhatja, tudását megélhetési lehetőségre váltja át.
