Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - Dr. Takács Péter (MDF) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Mi indokolja a magyar irodalom és történelem tárgyak eltörlését a kötelező érettségi műveltségi körökből?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter:
752 Pusztán azt szeretném megkérdezni, hogy ebben a nagy reformtervezetben, amelyiket a Művelődési Minisztérium májusban vitaanyagként, koncepciók ént fölvázolt, mi indokolja azt, hogy a történelem és a magyar irodalom nem szerepel a kötelező tantárgyak között, a szabadon választható tárgyak között szerepel csak. A megmaradt időmet a válaszban szeretném kihasználni. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Sajnos, képviselő úr, a válaszra két perc áll rendelkezésre, itt ilyen átcsoportosításokra nincsen lehetőség. Megadom a szót dr. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter úrnak a válasz megtételére. DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Úr! Örülök, hogy a képviselő úr nem vitatja, hogy a magyar közoktatás, és benne az érettségi vizsga, megérett a reformra. Az érettségi vizsgával kapcsolatban e re formfolyamatnak az elején vagyunk. Eddig előzetes munkaanyagok, tervezetek készültek, amire utalt is, amelyek a lehetséges variációk előnyeit és hátrányait elemezték. Természetes, hogy ennek keretében vizsgálható - és egy modernizációs folyamatban kötelező en meg is vizsgálandó , hogy a régi, elavult vizsgarendszer elemei közül melyek azok, amelyek továbbra is kiállják a próbát, és melyek nem. S meg kell vizsgálni elsősorban a hazai fejlődés tendenciái és a külföldi tapasztalatok alapján, hogy melyek azok a z új elemek, amelyek a közoktatás és a felsőoktatás szempontjainak legjobban megfelelnek, a tartalmi megújulás irányába mutatnak, s vele a mai, illetve ahogy ön is mondta, a XXI. századi fiatal érdekeit szolgálják. Ma már nemigen fog a képviselő úr olyan, iskolához értő, rábízott növendékéért felelősséget érző szakembert találni, aki ne látná szívesen a kétszintű középiskolai érettségit abban a magyar közoktatásban, amely az érintett korosztály lehető legnagyobb százalékát szeretné majd maturáltnak tudni. E z a tervezett érettségi nemcsak egyszerűen lezárja a középiskolai tanulmányokat, hanem újak előtt nyit kaput, miként tette ezt az érettségi a magyar nevelés történetében oly sokszor, és teszi ezt sok más országban ma is. A vizsgatárgyak és a vizsgaszintek összefüggésrendszere minden középiskolás számára egyenlő esélyt ad, szinte végtelen számú variánsban kínálva a bizonyítvány felhasználását a felsőoktatástól a szakmai képzésen és tanfolyamon, illetve továbbképzésen át a munka világáig. A vizsgatárgyi rends zer persze keret ahhoz a képhez, amelyet a mindenkori érettségi fest az adott kor műveltségeszményéről. Annak megítélésében azonban, hogy melyek azok az értékek, amelyeknek birtoklását valamennyi érettségiző fiataltól kötelező elvárjuk, nagy egyéni eltérés ek, szakmai érdekkülönbségek vannak, sőt még abban is, hogy mindezt miért tegyük. Éppen ezért szervezett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium előzetesen szakmai egyeztetést az általános képzés és szakképzés szervezeteivel. Ehhez tervezetek készültek, a melyekből a vita tanulságainak figyelembevételével is véglegesült az a koncepció, amely a széles körű vita alapja lesz. A magyar irodalom mellett megszámlálhatatlan érv szól, nem utolsósorban a nemzeti kultúra, civilizáció átörökítése, az identitás erősíté se. Ez a felnövekvő nemzedék számára fontos, tehát mindenkinek vizsgáznia kell belőle. A munkafázis egyetlen fokán sem kérdőjeleződött meg az érettségi kötelezettség irodalomból. Ami pedig a történelmet illeti, természetesen e tantárgy számtalan olyan érté ket hordoz, amely mással nem helyettesíthető, a képesség- és készségfejlesztés sok területén pótolhatatlan. De melyik az a kultúra, amelyik mellett nem hozhatók fel érvek? Mindamellett az érettségi vizsga kötelező és
