Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
572 Ezt nem kritikaként mondom, lehet, hogy ez így volt természetes: ami egyszer visszakerült, az már ott van. Mondom, semmilyen módon nem Pálos képviselőtársam ellen említem ezt, csak annak indoklásaként, hogyha még '93ban a parlament megszavazott 4 milliárd forintot erre az ingatlanvisszaadásra, s annak jelentős része már nem volt meg a kasszában, és ugyanezt az összeget az új összetételű parlament is megszavazta, de ez már terhelve volt bizonyos kötelezettségekkel, jó kötelezettségekkel, hasznos kötelezettségekkel, senki sem állítja, hogy el lett ez a pénz pazarolva, senki nem állítja, hogy rossz döntések születtek. Egyszerűen előre születtek meg olyan döntések, amelyeket mi legjobb jó szándékkal sem tudtunk megtenni. Örülök ennek és azt hiszem, a konstruktív párbeszédhez szükség van arra, hogy mind a két oldalról elhangozzanak ilyen megjegyzések. Valóban nem volt teljesen szerencsés ez a 91/32es törvény. Más dolog, hogy ennek eredményeképpen jó döntések is nagy számba n születtek. Egyébként aki figyelte akkor, tudja, hogy mostani támogatói között is voltak olyan pártok, amelyek akkor tartózkodtak a szavazásnál, és nem szavazták meg, ez azonban természetesen nem jelenti, hogy ne módosíthatnák álláspontjukat. Azt hiszem a zonban, a lényeg abban van, és talán itt be is fejezném ezzel a gondolattal, hogy az 1991/32es törvénynek, ahogy Gellért Kis Gábor képviselőtársam említette, nem ez az egyetlen, közeljövőben várható módosítása. Abban az esetben, ha a kormányfő s a történe lmi egyházak vezetői megállapodnak, illetve a történelmi egyházak bizonyos javaslatokat tesznek arra, hogy ők hogy látják helyesnek a törvény módosítását, akkor ismét eléjük fog kerülni ez a törvényjavaslat. Igaza van Gellért Kis Gábornak, amikor óvja a t örvényhozás tekintélyét attól, hogy néhány hónapon belül ugyanaz a törvénymódosítás elénk kerül. De hadd legyek ilyen késői órában annyira cinikus, hogy azt mondjam, hogyha a törvényhozás tekintélyét csak és kizárólag ez a hiba veszélyeztetné, akkor talán ezt még jó érzéssel el tudnánk fogadni. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Balsai Istvánnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Az az igazság, őszi ntén megmondom, hogy amikor először kibontottam a nyári csomagot, a nyár végi csomagot, és csak a címlapját láttam a törvényjavaslatnak és a címét, ami az 1991. évi 32es törvény módosításáról szólt, első pillanatban arra gondoltam, hogy valóban most munká ba vették ezt a törvényt, de ahogy hallottuk itt az előttünk felszólaló bizottsági elnöktől, hogy odajutunk, amitől előre féltünk, és amelynek ékes bizonyítékát adta a kormány a megalakulását követő néhány napon belül, amikor megszüntette a törvény végreha jtására szolgáló intézmények közül a legfontosabbat, azt, hogy ki intézi az ügyeket. Úgy gondoltuk, hogy valóban arról a módosításról lesz szó, amelyet itt nagyon kedvező színekben ecsetelnek azok a honatyák, akik nem szavazták meg annak idején 1991ben az t a törvényt, sőt ellene érveltek, és nagyon jól emlékszünk, hogy milyen érvrendszerrel, mindkét jelenlegi koalíciós párt részéről. Nos, abban a folyamatban, amely a kárpótlási ügyeknek az egészét illető törvényes szabályozási kört devalválni igyekszik, mo st érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely az egyházak bevonásával, az ő véleményük, mégpedig a parlament döntésétől függő helyzetben lévő egyházak véleményének a figyelembevételével, a miniszterelnök úr kezdeményezésére, a törvény lényegét illetően az amúgy i s nagyon hosszú tíz évet húsz évre fogja majd bővíteni, és a bejelentett igényeket vagy redukálni kénytelenek az egyházak, vagy pedig valamilyen más megoldással, valamilyen aprópénzzel fölváltani. Nos, nem ez történt, ebben a módosításban, amikor kinyitott uk, a magunk részéről valóban csak egy úgynevezett technikai jellegű módosítást találtunk. Igazából nem értettük, hogy a szakértő kormánynak miért kellett 16 hónap ahhoz, hogy az általa produkált helyzetet, tehát a törvény
