Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
573 végrehajtásának talaját kihúzó ko rmánydöntésnek mégis valamilyen legalitását 16 hónappal később terjessze a parlament elé. De hát úgy gondoltuk, hogy a szakértő kormánynak nyilván alapos munkára van ahhoz szüksége, hogy a törvényből kihúzott és a kormány saját felállását követő azonnali d öntésként megszüntetett egyházpolitikai ügyek kezelését szolgáló szervezetet valamilyen törvényi követéssel elfogadásra ajánlja. Mégis azt kell mondanunk, hogy ezek az első benyomásaink, ha az eseményeket sorban vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy nem igazán kedve zőek erről a törekvésről. (19.50) Nem lehet kedvezőnek tekinteni és egyáltalán nem lehet még a legnagyobb jóindulattal sem semmiféle átgondoltságot vélelmezni ennek a törvényjavaslatnak a hátterében - mint ahogy azt Pálos képviselő úr is elmondotta ; ugya nakkor, amikor a miniszterelnök a történelmi egyházak kifejezett nyomatékos kérésére a köztisztviselői minőségében eljáró beosztott tisztviselőként működő személyt néhány nappal vagy héttel később címzetes államtitkárrá javasolta és ennek megfelelően ez a döntés a köztársasági elnök részéről megtörtént, ugyanakkor és ezt követően benyújtanak egy olyan módosítást, amely tulajdonképpen a törvényes helyzetet, a megelőző állapot lerontását illetően azt tartalmazza, hogy bárki - ismétlem bárki, tehát a Magyar Kö ztársaság kormányának megbízásából bármilyen végzettségű, bármilyen beosztású, bármilyen címmel ellátott személy - elnöke lehet ennek a bizottságnak, amelynek a politikumában, azt hiszem, ebben egyetért mind a hat párt, akár jelen vannak a képviselőik, aká r csak ilyen kis létszámban, mint most, senki nem kételkedhet. Nem értjük, hogy valóban a kormány azon kívül, hogy következetlen és azon kívül, hogy egy nyílt jogsértést vállaló kormányzati döntését követően csak tizenhat hónappal később terjeszti elő a tö rvényt lerontó módosító javaslatot, miért nem önt tiszta vizet a pohárba. Valóban, ahogy ezt itt elmondták a szocialista párti felszólaló képviselőtársaim, miért nem önti az egészet ide a parlament elé, azt a szándékot, amely tehát a határidők kétszeresére bővítését és a bejelentett igények redukálását vagy más formában történő - idézőjelbe teszem ezt a gondolatot: - "teljesítését" tartalmazza. Nem értjük. Úgy gondoljuk, hogy el fog következni - nekem az az érzésem, hogy nem kell néhány hónapot várni erre , majd a költségvetési törvény kapcsán az ott módosítani kívánt harmincnegyven törvény közé, amit már megszoktunk a kormány részéről, valahova oda el lesz helyezve az 1991. évi XXXII. törvényt valóban érdemben módosító, hogy ne mondjam, majdnem hatályon k ívül helyező rendelkezés, amely valahová a kétezredik évet követő évekre tolja ki az akkori kormány felelősségére az ügyek elintézését. Én azt sem vonom kétségbe, tisztelt Országgyűlés, hogy a történelmi egyházak abban a helyzetben, amely a tizenhat hónapo s, nem lelassulás, tisztelt képviselőtársam, hanem semmittevés után olyan nyilatkozatokat tudnak majd megfogalmazni abban a helyzetben, amikor a parlament döntésétől függnek a finanszírozást illetően, amely látszólag alátámaszthatja majd ezt az érvelést, é s látszólag majd hivatkozhat arra a miniszterelnök és a kormány, hogy lám, ők kérték, hiszen tulajdonképpen az ország nehéz helyzetét megértve és belátva ezek az egyházak hátrább húzták igényeiket és osztják az egész társadalom gondjait és bajait. Csakhogy nem erről van szó, tisztelt Országgyűlés! Arról van szó, hogy miként más, az elmúlt Országgyűlés munkájához kapcsolódó igen fontos döntések vonulatában, itt is a devalválással állunk szemben. Ez a jelenség semmivel sem más, mint amikor az annak idején meg alakuló jelenlegi kormány privatizációs kormánybiztosa bejelentése nyomán a kárpótlási jegyek egyik napról a másikra felére értéktelenedtek, és azóta is jól tudjuk, hogy egy tapodtat sem mozdulhatnak, hiszen nincs privatizációs kínálat a kárpótlási jegyek milliárdjainak ellentételezéseként. Nem más ez a törvényjavaslat, mint amilyen a kárpótlási törvénykezés, amelyet van szerencsénk annak részeseiként most is emelt fővel vállalni, és amelyről éppen tegnap is hosszas vita zajlott egy másfajta módosítás kapcs án itt a parlamentben; ezeket a kérdéseket, úgy látszik, nem tudja a kormány olyan egyszerűen elintézni, ahogy szándékozta ezt a napirendrevétel kapcsán előzetesen. Ez a folyamat sajnos nem kíméli a történelmi egyházak, elsősorban a történelmi egyházak jog fosztását - az akkor valóban
