Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
567 Időközben, 1995. július 1jei hatállyal a köztársasági elnök úr a kormány egyházpolitikájával kapcsolatos feladatok ellátására a művelődési és közoktatá si miniszter irányításával címzetes államtitkárt nevezett ki. Mindezekre tekintettel szükséges, hogy a bizottság elnöki feladatainak ellátására a törvény a kormány által megbízott személyt jelölje ki. Ez a megoldás biztosíték arra is, hogy a jövőben esetle ges személyi, szervezeti változások miatt felesleges törvénymódosításokra ne kerüljön sor. A módosítás ugyanakkor sürgős is, mert a bizottság működéséhez - egyebek mellett - fontos állampolgári érdekek is fűződnek. Igaz, a bizottság átmeneti működtetése me goldható úgy is, hogy az elnöki tiszt betöltésében akadályozott miniszterelnöki hivatali államtitkárt a művelődési és közoktatási miniszter megbízottja helyettesítse, hosszabb távon azonban, úgy véljük, csakis a megfelelő törvénymódosítás teszi lehetővé a folyamatos működést. Éppen ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a beterjesztett módosítási javaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Gellért Kis Gábornak, az emberi jogi bizottság elnökének, a bizottság előadójának. GELLÉRT KIS GÁBOR , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke : Köszönöm a szót, elnök asszony. Bizottságunk egy héttel ezelőtt tárgyalta a benyújtott módosító javaslatot, és viszonylag rövid idő alatt egyö ntetű álláspontra jutott. Nem vitatva, hogy a módosító javaslat olyan szándékot takar, amely a valósághoz igazítja a kialakult viszonyokat, ezért tehát szükséges, - ebben nem alakult ki közöttünk vita, és ahogy államtitkár úr iménti expozéjában említette i s, az új kormány megalakulásával tavaly megszűnt egy olyan pozíció, ami szükségessé teszi azt, hogy ezt a változást átvezessük a törvényben. Erre a múlt esztendőben nem volt szükség, egyszerűen azért, mert a múlt esztendőben az egyeztető bizottság még műkö dött, döntéseit meghozta. Az új kormányra voltaképpen az maradt, hogy a korábban meghozott döntéseket végrehajtsa. Az idén újra szükségessé vált a bizottság munkája, és - ahogy az imént már elhangzott - a régi jogszabály szerint új felállásban is tudott mű ködni a bizottság, de valóban szükséges átvezetni a változást. Ez legelőször májusban került szóba, és akkor sürgősnek is tetszett, hogy munkába vegye az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot. Ám az idény végén olyan sűrűvé vált az Országgyűlés munkája, h ogy őszre maradt a módosító javaslat megtárgyalása. És itt kezdődtek azok a bajok, amelyeket a bizottsági ajánlásban jeleztem, hiszen a nyár folyamán a miniszterelnök úr az érintett történelmi egyházak vezetőivel folytatott tárgyaláson megállapodott abban, hogy az 1991. évi XXXII. törvényt voltaképpen újra munkába kell venni, hiszen megfogalmazódik egy elég lényeges elem, hogy ugyanis tízről húsz esztendőre kellene emelni a végrehajtást, és ilyen szellemben az egyházak maguk felülvizsgálják a korábban beado tt listákat, megnézvén, melyek azok a korábban visszakért ingatlanok, amelyeket természetben kérnek vissza, melyek azok, amelyekért kárpótlást, kártérítést kérnek. Ma már nyilvánvaló, hogy néhány hónapon belül újfent munkába kell vegyük az 1991. évi XXXII. törvényt. Törvényalkotói szempontból gondolta úgy a bizottság, hogy meggondolandó volna az Országgyűlés számára, hogy esetleg ne most - és értesülvén arról, hogy időközben módosító javaslatok is érkeztek hozzá, ez inkább alátámasztja az ott elhangzottakat és az ebben kialakult konszenzust , hanem a következő néhány hónapon belül elénk kerülő törvényjavaslattal együtt módosítsuk az 1991. évi XXXII. törvényt az egyházi ingatlanok visszaadásáról. Azt hiszem, leginkább ez felel meg a parlamentarizmusnak. Nem hibáztatom a kormányt, nem hibáztat a bizottság egyetlen szereplőt sem. Egész egyszerűen így alakultak a dolgok. De ha már így alakultak, akkor az a bizottság javaslata - és ezzel szeretném megerősíteni a bizottság ajánlását ,
