Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
43 A harmadik ilyen pont, ami mindenképpen pozitív előrelépés, az a 32. § (3) bekezdése, ahol az alkalmassági vizsgálat ügyét rendezi - vélemén yünk szerint megnyugtatóan - a javaslat. A következő a 40. §, ahol - ugyan többen elmondták már előttem - a szülői jóváhagyást írja elő a jogviszony megszüntetéséről. A következő az 53. §, ami mindenképpen helyeselhető módon felügyelő bizottságot állít a k épző központok fölé. Ez áll a mérleg egyik serpenyőjében; ezek a tagadhatatlan pozitívumai a beterjesztett törvénymódosításnak. A másik oldalon azonban néhány, de sajnos súlyos negatívum áll. Ennek két csoportja van. Az egyik a tetten érhető, szerintünk eg yértelműen rossz megoldás, a másik pedig a hiányok. Kezdem az elsővel. Szerintünk nem jól rendezi a törvényjavaslat a vizsgadíjak szabályozását, azok megállapításának a körét. A 4. § (1) bekezdéséhez kénytelenek leszünk módosító javaslatot benyújtani. A má sik a 16. §t érinti. Ez az első szakma problémája, illetve a törvénymódosítás egészen pontosan arról szól, hogy az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzés esetén a gazdálkodó szervezet a tanulótól nem kérhet és nem fogadhat el költséghozzájárulás t. Mindeddig a törvény általában írta elő ezt a tilalmat, nemcsak az első szakmára korlátozva. Nagyon veszélyes következményei lehetnek annak, ha egy gazdálkodó az első szakma esetén értelemszerűen nem kéri ezt a hozzájárulást, ám a második szakma esetén e rre igényt tart. A gazdálkodó szempontjából lényegtelen az, hogy a fiatal adott esetben már elvégzett valamilyen tanfolyamot vagy szakképesítésnek nevezhető vagy azzal járó képzési formát; nehéz elképzelni azt az élethelyzetet, hogy ez működőképes rendszer lesz. Egy gazdálkodó egységnél van olyan fiatal, akinek számára ez az első szakma, és van olyan, aki már - mondjuk - a keltetőgépkezelő tanfolyam - 500 órás, az OKIban szereplő tanfolyam - elvégezése után fizetni köteles és kénytelen a gazdálkodónak. (18.40) Ez veti fel az első jelentős hiányát is a törvénymódosításnak. Hiszen itt van ez a 16. §, amely az első szakképesítés megszerzésének ingyenességéről szól. Véleményünk szerint az egyik legneuralgikusabb pont ez volt a szakképzés területén, és ez ma is. Valamennyien, a hozzászólók talán elmondták azt, hogy elfogadhatatlan az az állapot, amikor gyakorlatilag a feketegazdaság határát súrolva a képzőhelyek több tízezer, adott esetben százezer forintos összeget is kérnek egy évre a gyakorlati képzési hely ért a szülőktől vagy a fiataloktól. Ez az a feketepénz vagy csúszópénz, amely működik a szakképzés gyakorlati helyeinél. Ennek a megszüntetésére ez a tervezett változtatás nem alkalmas, nem is vállalkozik. Nem látjuk helyesnek ebből a szempontból az Ország os Képzési Jegyzék mai állapotát. Hiszen az első szakképesítés - és itt utal is rá az eredeti törvény - a közoktatási törvény rendelkezései alapján ingyenes. Ha megnézzük, hogy a közoktatási törvény mit mond erről, a 121. § (1) bekezdés b) pontja így szól: "Első szakképesítés minden olyan szakképesítés, amelyet jogszabály rendelkezése alapján munkakör betöltésére, foglalkozás, tevékenység gyakorlására képesít." Itt három nagyon különböző dologról van szó. Munkakör betöltése, foglalkozás és tevékenység gyako rlása. Az Országos Képzési Jegyzék nyilván az a jogszabály, amely felsorolja valamennyi ilyesfajta szakmát. Az Országos Képzési Jegyzék idei kiadásának 22. oldalán sajnos ott találjuk még mindig az elektromos halászgépkezelőt. Akik itt ülnek, kevesen tudj ák, hogy ez micsoda. Ez az a szakma, amikor az illető egy rézdróttal vagy rézvégű dróttal agyoncsapja a halat. Ez az elektromos halászgépkezelő nagyrészt, az én információim szerint. (Dr. Orosz Sándor fejét ingatja.) De a mezőgazdasági bizottság elnöke in gatja a fejét, hogy ennél valamivel több. (Derültség.)
