Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz):
416 ma vagy korábban állami tulajdonban volt vagyontömegből lehetséges. Ne csináljunk úgy, mintha e z bárhonnan, az égből adódó adomány volna, amire a kárpótlási jegyeket be lehet váltani! Tehát végül is majdnem mindegy ebből a szempontból, hogy készpénzkiadás vagy pedig vagyon az, amit szembeállít az állam a kárpótlási jegyekkel. Miután esetleg más módo n értékesíteni lehetne ugyanazt a vagyont, esetleg több pénzért, készpénzbevételt eredményező pénzért, ez legfeljebb nem közvetlen állami költségvetési hiányt jelent - egy része egyébként azt jelenti , hanem elmaradt bevételt adott esetben. Én azt hiszem, ne menjünk ebbe bele. Ez kint lévő pénz, ezt kinyomtatták, kiadták kárpótoltaknak. Tekintsük úgy, miután kamattal növelt értékről van szó, hogy ez erre a célra fordíttatott. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Macz ó Ágnes) : Köszönöm. Előzetes írásbeli jelentkezés alapján szólásra következik Glattfelder Béla, a Fidesz képviselője. Szólásra készül Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót Glattfelder Béla úrnak. GLATTFELDER BÉLA (Fidesz) : Köszö nöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Már fölmerült bennem, hogy talán jobban jártam volna, ha mondandómat kétpercesekben próbáltam volna összefoglalni. Főleg abban az esetben lenne helyes egy ilyen eljárás, ha valóban meghonosodna az a gya korlat, hogy több kétpercest lehet összevonni, hiszen itt nyilván annyi minden elhangzott, amelyre különkülön össze lehetett volna csoportosítani mindazt, ami most itt előttem a papíron fekszik. Képviselőtársaim! A kárpótlási törvénnyel kapcsolatban nem t artom szerencsésnek, legalábbis a harmadik kárpótlási törvénnyel kapcsolatban, ha különböző anyagi nehézségekre hivatkozunk, hiszen az Országgyűlés valamennyi pártja az előző Országgyűlésben - amikor e törvényjavaslat megalkotásra került , egyetértett abb an, hogy a politikai üldözöttek kárpótlására szükség van. És akkor nem azt tekintettük elsősorban fontosnak, hogy ez milyen kihatásokkal fog járni, hanem arra koncentráltunk, hogy egy igazságos megoldás szülessék, amelyik a különböző érintett csoportok szá mára megfelelő ellentételezésül fog szolgálni azokért a sérelmekért, amelyeket különböző diktatúráktól elszenvedtek. Egyébként pedig a költségvetésre való hivatkozás több tekintetben volt téves, hiszen nyilvánvalóan a kárpótlási jegy nem készpénzt jelent, ennek a finanszírozása nem a költségvetésen keresztül valósul meg. Valószínűleg a kárpótlási jegyért eladott állami vagyon sohasem folyt volna be a költségvetésbe bevételként, és lehetne mindezt sorolni. Arról már nem is beszélve, hogy a kárpótlás végössze ge a 220 milliárd forintot - a névértékű kárpótlási jegyek tekintetében - nyilvánvalóan meg fogja haladni a jelenlegi adatok szerint. Azt hiszem, hogy a kormány törekvése alapvetően helyes akkor, amikor a kárpótlási törvények olyan módosítására törekszik, hogy ez a folyamat megfeleljen az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányossági feltételeknek. Méltányos az, hogy a törvényjavaslatban említett csoportok pótkárpótlásban vagy egyáltalán kárpótlásban részesülnek. Azonban fontos felhívni a figyelmet a rra, hogy ezek a csoportok, amelyekről most itt e törvényben szó van, már semmilyen módon nem kaphatnak majd olyan értékű kárpótlást, mint azok, akik éppen akkor kaptak kárpótlást, amikor ők alkotmányellenesen ebből nem részesültek. Hiszen azóta rengeteg s ok idő eltelt, majdnem három év, és a kárpótlási jegyek árfolyama rendkívül nagy mértékben csökkent. Általában a kárpótlási jegyek privatizációs értéke is csökkent, hiszen a kárpótlási jegyek kamatozása, amely korábban a jegybanki alapkamat 75 százaléka vo lt, 1994. december 31én véget ért. Az infláció pedig, tudjuk, szalad. Következésképpen a kárpótlásra jogosultak, azok is, akik még majd csak e törvény alapján fogják megkapni a kárpótlási jegyeiket, minden nap jelentős értékveszteséggel kénytelenek szembe nézni. Ráadásul ez a csoport, amelyről most a törvény szól, nem is tehet arról, hogy még nem kapták meg ezeket a kárpótlási jegyeket, hiszen korábban nem volt hatályban olyan jogszabály, amely lehetővé tette volna számukra, hogy
