Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - HEGYI GYULA (MSZP):
412 utolsó ülésén felelőss éget vállalni nem tud, a következő kormányoké lesz a feladat, hogy kidolgozzák az ezzel kapcsolatos előterjesztéseket. A különböző kormányok azóta ezt a kérdést csak egy bizonyos körben ismerték el, nevezetesen abból kiindulva, hogy nincs pénzük. Csakhogy a jogosulatlanságot soha nem abból a szempontból kell helyrehozni, hogy a károkozónak, a károkozásért felelősnek vajon vane pénze vagy nincsen pénze, hanem a károsult szempontjából kell a kérdést megvizsgálni. Úgy gondolom, és a Független Kisgazdapárt ál láspontja ebben töretlen, hogy ami Magyarországon történt, tehát hogy a vagyoni reparáció helyett, a reprivatizáció helyett végül is egy olyan helyzetet teremtettek, amikor is a kárpótlás során tulajdonképpen a károkozók jutottak hozzá a károsultak vagyoná hoz és mindezt egy anyagi kárpótlás keretein belül, egy licitrendszeren belül produkálták, amikor is a magyar állam pénze kifogyott... (Gellért Kis Gábor: Ez nem az a törvény!) ...akkor úgy gondolom, hogy ezzel tulajdonképpen az életüktől és szabadságuktól megfosztottak elől vették el a lehetőséget. Kiabálhat Gellért Kis Gábor, ahogy akar, itt a fülem mellett, de a kettő közti összefüggést illenék észrevennie. Hiszen ezt az egész helyzetet végül is nem mi teremtettük, mi ennek az egész eseménysorozatnak a k árosultjai voltunk, és legyen szabad rámutatnom arra, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy éppen a kárpótlási törvények elfogadhatatlan, rossz konstrukciója miatt nem lehet az egész kérdés igazságos rendezését most itt a Ház előtt lebonyolítani. É s akárkinek az érzékenységét sértem, ez az állítás akkor is igaz. Úgy gondolom, ezért van az, hogy most arról beszélünk, vajon a deportált életvesztése miféle életvesztésnek bizonyul, hogy vajon a munkaszolgálat milyen munkaszolgálatnak bizonyul, hogy a ha rcoló alakulat melletti nem harcoló munkaszolgálatos mikor kerül olyan helyzetbe, hogy harcolóként kell felfogni és mikor nem harcolóként. (18.40) Igen tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, hogy ez játék a szavakkal! Játék azért, hogy a károsult hozzátarto zója, vagy netántán maga a károsult ne kapja meg azt, amire jogosult lenne. Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja a beterjesztett törvényjavaslat, illetőleg annak módosítása tekintetében az, hogy természetesen maga az a szándék, az a kis továbblépés, ami a módosítás következtében bizonyos rétegek helyzetén valamicskét javít, önmagában dicsérendő, de rendkívül kevés, de távolról sem igazságos, és a kérdés valóságos rendezése ugyanúgy elodázódik, mint ahogy elodázódott 1992ben. Nem kell hozzá nagy polit ikai prognosztíció, hogy már most jelezzem: ahogy az 1992es rendezést most, 1995ben módosítani kellett - már előre látom , úgy az 1995ös módosítást is tovább kell módosítanunk ahhoz, hogy végül is ezt a kérdést lezárhassuk. Ez a Független Kisgazdapárt álláspontja, és én kérem, hogy ezt szíveskedjék átgondolni, és esetleg a kormánytöbbségnek javaslom ezen szempontok figyelembevételével az egész kérdést újrarendezni. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, hogy amit Torgyán József képviselőtársam mondott, én magamban kettéosztanám. Amit arról mondott, hogy a különböző di ktatúrák ártatlan áldozatai előtt fejet kell hajtanunk, függetlenül attól, hogy milyen diktatúra végzett velük, ebben teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy a kormány, a politika dolga megkövetni az áldoza tokat, tisztelegni az ártatlanok emléke előtt. Nem hiszem, hogy jóérzésű ember mérlegelné, melyik diktatúra miképpen bánt el az áldozataival. Lehet, hogy az előző kormányzat és lehet, hogy a mi kormányzatunk sem nem volt eléggé nagylelkű a megkövetés geszt usában. Ezt elfogadom, és gondolom, ebben mindannyian egyetértünk.
