Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
42 Összefoglalva: a KDNP végül is ezt a módosító törvényjavaslatot elfogadhatónak tartja, ellentétben a felsőoktatási törvény v agy a közoktatási törvény tervezett változtatásaival, amelyeket teljes egészében elutasítunk és teljes egészében rossznak tartunk. Ezt használható javaslatnak tartjuk, és a magunk részéről módosító javaslatainkkal megpróbáljuk jobbá tételét elősegíteni. Kö szönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Pokorni Zoltán, Fidesz. Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, és egyben az elnöklést átadom Salamon László alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Salamo n László foglalja el.) POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az előttünk levő törvénytervezet egy olyan szférát érint, amelynek intézményeibe a tanköteles korú fiataloknak a többsége jár. A tanköteles k orú fiataloknak a többsége adott életkorban vesz részt a szakképző intézmények munkájában. Mindenki tudja - és itt valamennyi előttem felszólaló hangsúlyozta , hogy a szakképzés szoros, szerves része a magyar közoktatásnak; abból nem kiszakítható, ám sajá tos része. Éppen ezért a három tartalmi megjegyzés előtt egy formai vagy ügyrendi megjegyzéssel kell kezdenem, leginkább a jegyzőkönyv érdekében. Nem annyira az ittlevőknek szól ez, hanem a távollevőknek. Én szomorúnak, sajnálatosnak tartom, hogy a közokta tás egészéért felelős tárcát, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot nem képviseli senki ebben a vitában, nem képviseli senki ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésekor. Még akkor is, ha az államtitkár úr nyilván a két tárca közötti köztudomásúlag kiváló viszonyra alapozva majd tájékoztatni fogja az adott szaktárcát. Ezt fontosnak tartom leszögezni. Három megjegyzésem van a törvény általános vitájával kapcsolatban. Az egyik: melyek azok a pozitívumok, amelyek mindenképpen helyeselhetők? Csak megerő síteni tudom azt, hogy nagyon sok ponton szükséges volt - és az előterjesztő eleget is tett ennek - a szövegpontosítás, a szöveg egyértelműbbé tétele. Ezt részben a területi, részben az országos gazdasági kamarák működése, fölállása tette indokolttá, részb en pedig az, hogy indokolt és jogos különválasztani a szakmai vizsgát szervező és az azt folytató intézményeket. A másik ilyen pozitív pont, amire többen fölhívták már a figyelmet, a speciális szakiskolák nevesítése a szakképzést folytató intézmények soráb an. Itt azonban fel kell hívni egy dologra a figyelmet. Amellett, hogy valamilyen módon egyértelműen a valóságot kell követnie a törvénynek - hiszen egy több mint 16 ezer diákot ellátó intézményi kört már nem lehet nemlétezőnek tekinteni , fel kell hívni egy dologra a figyelmet: itt, a speciális szakiskolák esetében már nem a fogyatékos fiatalok képzőhelyeiről van szó. Ezek szociálisan deficittel érkező gyerekek, akik az esetek nagy részében mentálisan nem sérültek. Ezek egészséges, ép gyerekek, akiknek sz ociális beilleszkedési vagy gazdasági zavaraik vannak, és ezért kerültek hátrányba. Ezért van szükség számukra egy ilyen, az életesélyeket javító, lazább képzési típusra, mint amilyen ma a valóságban a speciális szakképző iskola. Ez felveti annak a gondját , hogy hogyan tudjuk ezek után elkülöníteni - mert fontos a szülők számára is, de a munkaerőpiac számára is az egyértelmű tájékozódás - a valóban sérült fiatalok számára működő úgynevezett kisegítő iskolákat a speciális szakiskoláktól. Őszintén szólva nem tudom, hogy ezt megnyugtatóan rendezie a törvény, de lehet, hogy ennek nem is törvényi szintű rendezése szükséges.
