Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
407 Az első az, amelynek az a lényege, hogy a törvény javaslattevője a deportáltak és a kényszermunkára hurcoltak esetében külön szabályozást tesz a korábbiakhoz képest, amikor hallgatott az Alkotmánybíróság azon kitételére, hogy ezen két csoportot nem lehet a szabadságelvonás címszó alá venni, valahol az életüket vesztettek és a szabadságelvonást szenvedettek közé k ell elhelyezni. Az, hogy pont hol helyezi el, a törvényhozó felelőssége, és hogy milyen mértékben határozza meg a kárpótlást, ugyancsak a törvényhozó felelőssége. Zsinórmértékül, mint ahogy itt elhangzott már előttem is, az egyenlő méltóságú személyek kez elésének elvét határozza meg. Ugyanis hatályos alkotmányunk alapján kárpótlásban nem részesülhet természetesen senki a személyi károsodás alapján - mondja az Alkotmánybíróság. Ez egyfajta ex gratia jellegű kárpótlás, azaz a törvényhozónak, szemben a vagyon i kárpótlással, sokkal szélesebb a diszkrecionális joga, hogy milyen körben, milyen kedvezményekkel és milyen mértékben szabályoz. Ezt a különbséget tette meg a törvényjavaslat az első szakaszában, amikor a nemzeti gondozásról szóló törvényből kölcsönözve , részben megváltoztatva fogalmazta meg azt a kört, amely a politikai indíttatású önkény következtében életét vesztettekre vonatkozik. Itt felvethető valóban az - és az eddigi vitában is fölmerült , hogy vajon a jogalkotó miért nem úgy szabályozza ezt a k ört is, mint ahogy szabályozta az eredeti törvényjavaslatban, azaz az ott meghatározott, tehát élet elvesztéséért ott meghatározott összegű kártérítést hozza be itt is. Azt gondolom, hogy itt nemcsak azt kell nézni - mert ez került eddig nagyobb hangsúlyr a , hogy a költségvetésnek milyen a teherbíró képessége. Nemcsak ez az egyedüli szempont. Azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, amit ugyancsak az Alkotmánybíróság állapított meg az indokolásában, hogy vannak különbségek az élet elvesztésének körülm ényeiben. Tehát maga az élet elvesztése természetesen ugyanaz, és mind a két esetben egy rendkívül fontos értékről van szó, ugyanakkor vannak komoly, nagy különbségek az elkövetés körülményeiben és az állam vagy az állam hatóságainak szerepében. Ezért, te kintettel a különbözőségekre, ugyancsak nagy a törvényhozó mozgástere abban, hogy e különbségeket alapul véve milyen kedvezményezetti körben, milyen mértékű kárpótlást határoz meg. Ezért tehát azon természetesen lehet tovább meditálni, hogy az egyik esetbe n miért 1 millió forint, a másikban miért 300 ezer forint. Azt gondolom, hogy ezt józan ésszel gyakorlatilag nem is tudjuk kellően mérlegelni, azonban, még egyszer mondom, én azt venném figyelembe elsődlegesen, hogy a már említett elkövetési körülményekben és az állam szerepében elég komoly különbségek vannak. Ugyanakkor a törvényjavaslat megítélésem szerint egy kissé szűkkeblű akkor, amikor a deportáltak, kényszermunkára hurcoltak esetében is - főképp a deportáltak esetében , miután különbséget tesz a sza badságelvonáshoz képest, nem tesz különbséget abban, hogy amikor a deportált életét vesztette, meghalt a deportálás ideje alatt, akkor a túlélő házastársnak biztosítja a kárpótlást. Itt tehát visszamegy arra a pontra, amit egyébként az Alkotmánybíróság is kifogásolt, azaz azonosítja a "sima" szabadságelvonással. Ezért én mindenképpen megfontolandónak tartanám az előterjesztő felé azt, hogy a deportálás ideje alatt meghaltak körénél is ne csak a túlélő házastárs, vagy másképpen mondva: az özvegy esetében hat ározzák meg a jogosultságot, hanem - hasonlóan a törvényjavaslat első szakaszához - fontolják tehát meg azt, hogy az élő özvegy mellett a sérelmet szenvedő élő gyermeke és az élő szülő jogosultságát is behozzuk. Tehát ebben a kategóriában az első szabályoz ási körhöz hasonlóan szabályozzuk a kárpótlási jogosultságot. A második vitatott pontja a törvényjavaslatnak a közvetlenül harcoló alakulatnál, annak kötelékében teljesített munkaszolgálat szabályozási köre. Az Alkotmánybíróság e vonatkozásban is jól eliga zít indokolásában. Sepsey képviselőtársam nem találta az okát. Nagyon pontosan meghatározza az Alkotmánybíróság, amikor azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság e körben nem talált lényegi különbséget a között, hogy harcoló vagy nem harcoló alakulatban teljesí tett valaki
