Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP):
41 ezt egyébként a részletes vitában, jav aslataink megtétele esetén még el fogjuk mondani. Igyekszünk módosító javaslatokkal elősegíteni azt, hogy ez a törvény a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen. Természetesen nem utasítanánk és nem is utasítjuk el a tervezetet, hiszen a felületes szemlélő számára ezzel a módosító javaslattal nincs semmi probléma. Alaposan áttanulmányozva azonban a területet, akad érdemi kifogásunk is: Egy érdekes kettősség található. Egyik oldalon egyfajta törekvés van a centralizációra, amely nagyon sok esetben jellemzi a jelenlegi kormányzat munkáját, más esetben viszont törekvés van a területről való állami kivonulásra is, nevezetesen nem hiszem, hogy ez a törvény megoldja a gyakorlati képzés anyagi kérdéseit. Itt vitatkoznék kormánypárti képviselőtársaimmal, akik a kamar ák szerepét elegendőnek tartják. Mi úgy ítéljük meg, hogy a kamarák szerepe nem minden esetben elegendő, számos esetben a kamaráknak, a gazdaságban és a szakképzésben érdekelt szervezeteknek nagyobb szerepet kellene biztosítani. A törvényjavaslat ugyanakko r egy nagyon fontos kérdéshez nem tud vagy nem mer hozzányúlni, nevezetesen a gyakorlati képzés megoldásához, ahhoz, amit pedig mindenképpen meg kell oldani, és ahonnan ebben az átmeneti időszakban erről a területről az állam nem vonulhat ki. A törvényjava slatból érzékelek egy olyan törekvést, hogy a gazdálkodó szervezetekre, illetve az iskolákra kívánják bízni, miközben az állami felelősségvállalás szerepe csökken. Különösen érdekes - bár összefüggéseiben nem közvetlenü l ide illik, de azt hiszem, hogy egy általános vitában nyugodtan elmondható , hogy akkor, amikor a közoktatásban a kormánykoalíció a szakmai ellenőrzés megszüntetését tervezi, jó lenne, ha itt is felvetnénk azt, hogy a szakmai ellenőrzésre nemcsak a közok tatásban, hanem a szakképzésben és a szakképzés gyakorlati részében is nagyon fontos szerep hárul. (18.30) Tehát tudomásul kell venni, hogy ebben az időszakban az állam a finanszírozásból sem vonulhat ki. Szabályozatlan marad ugyanis a kis- és középvállalk ozások szerepe a gyakorlati képzésben. Tökéletesen egyetértek Kőrösfői László képviselőtársammal abban, hogy a gyakorlatban - én magam is tudom - számos esetben jelentős pénzeket kérnek a vállalkozók azért, hogy tanulót fölvegyenek. Azt hiszem, pusztán adm inisztratív szabályozással ez a kérdés nem oldható meg. Azt hiszem, a szakképzésben érdekelt résztvevők szerepének és számának növelésével tudjuk ezt a kérdést megoldani, akkor, amikor adott esetben a tanulóknak választási lehetőségük lehet. Azt hiszem, ez en a területen is szükséges lenne a gazdasági kamarák szerepének a növelése. Végezetül a módosító javaslatok várható hatásairól. Azt hiszem, már képviselőtársaim is megmosolyognak, hogy minden alkalommal kifogásolom - és joggal kifogásolom , hogy a törvén yjavaslatokhoz nem készül hatástanulmány. Ehhez a törvényjavaslathoz sem készült olyan hatástanulmány, amely a várható hatásokat elemezte volna. Ez - azon túlmenően, hogy az alapos döntést megnehezíti - törvénytelen is. Ezért kérem a munkaügyi tárcát, hogy ezt a későbbiek folyamán - amennyiben lehet - próbálja pótolni. Az általunk megfogalmazott hatásvizsgálatok közül csak néhányat. A jelenlegi, kissé elsietettnek tűnő és a közoktatási törvénnyel nem összhangban elvégzett módosító javaslat nem oldja meg, ne m oldhatja meg a megoldandó feladatokat. Nagyon kevés esetben fogja megoldani, mert azt hiszem, azt mindannyian elismerhetjük, hogy teljes egészében nem megoldható. A szakképzés még kevésbé integrálódik az oktatásügy egészébe, mint eddig. A harmadik, talán legsúlyosabb kifogásom, hogy tovább rontja a gazdaság szereplőinek érdekeltségét; a gyakorlati képzés helyzete nem fog javulni. A szakképzés tehetetlensége - mármint az, hogy nagyon lassan követi a szükséges piaci viszonyokat, nagyon lassan követi azokat a szakmákat, amelyekre szükség van - továbbra is megmarad, nem jön létre olyan rendszer, amely a változásokhoz gyorsabban igazodna.
