Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
396 tiszta emberség kritériumait kellene zsinórmértékül alkalmaznunk, s mindannyiunkat az a szándék kel lene hogy vezessen, hogyan és miként tudunk méltósággal segíteni az üldözötteken. Ezért kénytelen vagyok reagálni két, a nagyobbik kormányzó párthoz tartozó képviselőtársamnak a múlt héten elhangzott felszólalásának némely részletére. Gellért Kis Gábor úr, az emberi jogi bizottság elnöke elmondta, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvényjavaslat végszavazásánál - mely törvényjavaslat később az 1992. évi XXXII. törvényszám alatt vonult be a magyar törvénytá rba - egyet nem értésüket azzal fejezték ki, hogy tartózkodtak a szavazásnál. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, most senki sem fogja kétségbe vonni a szavazási lista hitelességét, de aszerint Daróczy Zoltán, Filló Pál, Géczi József, Gál Zoltán, Jaka b Róbertné, Katona Béla, Kovács Jenő, Körösfői László, Lakos László, Nagy Attila, Nyers Rezső, Schiffer János, Suchman Tamás, Szili Sándor, Szűrös Mátyás, Tompa Sándor és Vastagh Pál képviselők 1992. május 12én ezen törvényjavaslat végszavazásakor igennel szavaztak. A Szocialista Párt többi képviselője nem volt jelen. Egyetlenegy sem tartózkodott a szavazásnál. Képviselőtársam tévedett. De tévedett akkor is, amikor kijelentette: idén kárpótlásra a magyar költségvetés 17 milliárd forintot fizet ki, s ez a k öltségvetés 0,8 százaléka. A koalíciós pártok képviselői által megszavazott 1994. évi CIV. törvény az 1995. évi költségvetésről tartalmazza, hogy '95ben a politikai üldözöttek kárpótlására ez az ország készpénzben 2,5 milliárd forintot fordít. A költségve tés kiadása a hiteltörlesztésekkel együtt valamivel több mint 2000 milliárd forint. Ebből következik - a számok politikamentes törvénye alapján , hogy a költségvetés alig 1 ezrelékét fordítja az ország a politikai üldözöttek kárpótlására. A harmadik olyan elem a szocialista honatya fölszólalásában, amely mellett nem lehet elmenni válasz nélkül, az a megállapítás, hogy ez a törvényjavaslat - mármint a kárpótlási törvény , sok mással együtt, egy örökség különösen fájdalmas elemeként maradt erre a parlamentr e, s erre a kormányra. Bár nem vagyok sem történész, sem olyan kiváló szónok, mint képviselőtársam, dr. Szabad György úr - aki a múlt heti felszólalásában tudósi pontossággal és tájékozottsággal szólt a kérdéshez, akinek figyelemreméltó javaslatát a nemzet közi tárgyalások felújítása tekintetében meg kellene fontolnia a kormánynak , mégis engedjenek meg nekem, botcsinálta történésznek, egy rövid történelmi visszatekintést arról - és utána önökre bízom a kérdésnek az eldöntését , kinek volt ez a kárpótlás a z öröksége, s mennyire nevezhető fájdalmasnak ez a hagyaték. 1989: a kommunista diktatúra végnapjait éli. Az 1989. évi XXXVI. törvény az 1956os népfelkeléssel összefüggésben történt elítélések orvoslásáról szól. E törvény 4. szakaszában az Országgyűlés fe lhívta a Minisztertanácsot, hogy az érintett személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről megfelelően gondoskodjék. (16.50) Az Országgyűlés - ez még nem az első szabadon választott, hanem az azt megelőző Országgyűlés volt, - 1989. november elsején elfogadja a 19/1989. évi november elsejei országgyűlési határozatot, mely kötelezi a Minisztertanácsot, hogy az 19451962. közötti elítélések következményeinek orvoslásával együtt terjessze az Országgyűlés elé az ebben az időszakban elítéltek, internáltak és kitelepítettek kártalanításáról szóló törvényjavaslatot. 1990. március 13án kihirdetik az 1990. évi XXVI. törvényt, az úgynevezett második semmisségi törvényt. Ezen törvény, melyet még - hangsúlyozom - a régi Országgyűlés alkoto tt, a 6. § (2) bekezdésében kimondja, hogy az elítéltek kárpótlásáról külön törvény fog majd rendelkezni. 1990. március 28án van az utolsó nem szabadon választott Országgyűlés utolsó munkanapja, utolsó ülése. Négy országgyűlési határozatot fogad el ez az Országgyűlés.
