Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz):
3931 nemzete llenes és hazaáruló rendszernek az életét meghosszabbító katonai beavatkozást tevőlegesen támogatták fegyverrel vagy politikailag, vagy "Tollal és fegyverrel", hogy egy ma már nevének említésére nem méltó úr könyve címét idézzem ide, azóta számunkra ebben a megnyilatkozásban nem volt semmi meglepő. Azonban jó, ha szemügyre vesszük, hogy mégis miről szól ez a törvényjavaslat és ez a vita mögöttesen miről szól. Bauer Tamás képviselőtársam nagy csodálatunkat vívta ki azzal, hogy mármár polihisztori magasságok ba emelkedve szinte minden törvényjavaslathoz hozzászól, többékevésbé hozzáértő hozzászólásokat tesz, s ez nemcsak joga a képviselőnek, hanem tulajdonképpen kötelessége is, hiszen kötelessége a képviselőnek, hogy tudásához, erejéhez mérten részt vegyen az Országgyűlés előtt álló törvények vitájában, segítve ezzel a Ház munkáját. Azonban mégis úgy érzem, hogy ha valakinek van érzéke a stílusbeli finomságokra, akkor mérlegelni tudja, hogy mely törvényjavaslat az, amihez hozzá kell szólnia, és mely törvényjav aslat az, amelyhez jobban teszi, ha nem szól hozzá. (Derültség az MDF padsoraiban.) Mert említsük meg, hogy ez a helyzet annak a következménye, tisztelt Bauer Tamás - és ezt ön bizonyára sokkal jobban tudja, mint én , hogy 1945ben elkezdődött egy folyama t, amely az ötvenes években kiteljesedett, s 1989ben ért véget, amely folyamatban a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányította mint élcsapat ennek a társadalomnak a fejlődését olyan erőszakszervezetek segítségével, mint az ÁVO és a IIIas főcsoport főnökség. Annak a mocsoknak az eltakarítása a tárgy, amely mocskot ez a rendszer és ezek a szervezetek összehordtak negyven év kemény munkájával. Tehát a történet nem 1990nel kezdődik. Egyre többen vannak ebben az országban, de úgy láts zik, ebben az Országgyűlésben is, akik azt hiszik, vagy úgy tesznek, mintha a történelem 1990ben kezdődött volna. Nem, tisztelt Bauer Tamás, nem ott kezdődött. Ezért tehát hogyha felelőssé teszünk valakit, akkor fontoljuk meg, hogy miért teszünk felelőssé valakit. Mert lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy Balsai István törvényjavaslata nem minden kérdésben rendezi akár még csak az Alkotmánybíróság által rendezni ítélt problémákat sem. Ebbe a vitába én most nem kívánnék belemenni, bár megjegyzem, hogy Kős zeg képviselőtársam azért egy kicsit túlságosan szigorú volt e tekintetben, megítélésem szerint a véleménye számos kérdésben nem állja meg a helyét, de erre talán a vita későbbi stádiumában vissza tudunk térni. Az is igaz, amit Toller László képviselőtársa m mondott, hogy önkényes az átvizsgálandók körének a kiválasztása. Nem az átvizsgálandók körének a kiválasztása önkényes, tisztelt képviselőtársaim, hanem maga a törvény és a törvényjavaslat önkényes, hiszen valóban ez egy nagyon következetlen megoldás, ho gy miközben a hajuk szála sem görbült azoknak, akik negyven éven keresztül gyilkoltak, raboltak és fosztogattak, akik a Kőszeg Ferenc képviselőtársam által is említett, bírósági ítéleteknek csúfolt eljárásokban vettek részt, azonközben az Országgyűlés álta l meghozott törvény alapján vegzálnak olyan szerencsétlen embereket, akik lehet, hogy kényszerűségből kerültek abba a helyzetbe, hogy együtt kellett működniük ezekkel a népellenes és embernyomorító szervezetekkel. Valóban következetes megoldás az, amit Ném etországban csináltak, ahol leváltották az egész politikailag érintett nómenklatúrát úgy, ahogy volt. Megtehették, mert volt egy NyugatNémetországuk, ahol rendelkezésre állt demokratikus körülmények között szocializálódott és felkészült értelmiségi munkae rő. Leváltották az összes bírát, olyan típusú bírákat vagy olyan bírákat, akiket Kőszeg Ferenc említett; leváltották a rendőrkapitányokat; leváltották az iskolaigazgatókat; leváltották a rendőrtiszteket, és visszasorolták őket, demokratikus tanfolyamra íra tták be őket, hogy megtanulják, hogy milyen körülmények között hogyan kell bánni az állampolgárokkal és így tovább és így tovább. Ezt Magyarország nem engedhette meg magának, mert fájdalom, nincs NyugatMagyarországa, vagy legalábbis nagyon keskeny sáv, s annak a visszacsatolása esetén sem nagyon hiszem, hogy megoldódna ez a probléma. (12.40)
