Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
3925 működő nemzetbiztonsági szolgálatokhoz. Tehát az Alkotmánybíróság nagyon helyesen utalt arra, hogy a vizsgálatot nem le het leszűkíteni ennek a két iratőrző helynek a vizsgálatára. A képviselő úr önálló indítványa helyesen mondja azt, hogy ezeknek a minisztériumoknak az irányító és felügyelő miniszterei - tehát a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a nemzetbiztonsági s zolgálatokat felügyelő miniszter - felelősek azért, hogy az ott őrzött iratok kikerüljenek, a bizottság rendelkezésére álljanak. Ez kétségtelen előrelépés, és ebben a tekintetben megfelel az alkotmánybírósági döntésnek. Még egyszer mondom azonban: ahhoz, h ogy ez igazán megnyugtató módon, parlamenti ellenőrzés alatt, parlament által megválasztott személy felügyelete alatt történjen meg, és egyúttal olyan módon, hogy lehetővé váljon az információs önrendelkezési jog érvényesülése, csak ennek a történeti hivat alnak a felállítása révén történhet meg, és erről a képviselő úr által előterjesztett indítvány semmit sem mond. Miközben az embernek azt kell mondania, hogy dicséretes az az igyekezet, amivel a képviselő úr meg akarta előzni a késlekedő kormányt ennek a t örvényjavaslatnak a benyújtásával, most már, miután az a helyzet állt elő, hogy az ő törvényjavaslata már tárgyalás alatt áll, azt gondolom, mindazoknak, akik úgy gondolják, minél előbb szükség van arra, hogy az ügynöktörvény végrehajtásra kerüljön, ugyana kkor az információs önrendelkezési jog is megvalósuljon, csak az lehet az érdeke, hogy minél előbb túllegyünk ennek a törvénynek a tárgyalásán, és végre megkezdődhessen annak a javaslatnak a tárgyalása, amely kísérletet tesz arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatának mindkét, egyformán lényeges elemét megoldja és mind a két kérdésben megadja a törvényi választ az alkotmánybírósági döntésben felvetett kérdésekre. A másik probléma, amit ugyancsak számosan jeleztek ennek a beterjesztett törvényjavaslatnak a kapcsán, ami szűkebb értelemben az átvilágítást és az átvilágítandók körét illeti, abban rejlik, hogy az Alkotmánybíróságnak, mint tudjuk, az egyik legfőbb kifogása az elfogadott ellenőrzési törvény ellen az volt, hogy inkoherens az átvilágítandók köre. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ez a kör tágítható is, szűkíthető is - mind a kettő lehetséges. Az alkotmányosság kritériuma az, hogy az átvilágítandók köre egységes szempontok alapján legyen megjelölve. Egészen nyilvánvaló az, ha rátekintünk ar ra a listára, amely ennek a törvénynek az elején szerepel, hogy ez az indítvány nem valósítja meg ezt az Alkotmánybíróság által elénk tűzött követelményt. A törvény ugyanis arról beszél, hogy a közhatalomban résztvevőkre terjedhet ki és terjedjen ki az átv ilágítás, de felveti annak a lehetőségét is, hogy olyanokra is, akik a közvéleményformálásban hivatásszerűen részt vesznek - tehát itt az újságírókra gondol természetszerűleg, és ezt ki is mondja az alkotmánybírósági határozat. Kétségtelen, hogy ezen lehe t vitatkozni. Az Alkotmánybíróság egészen egyértelműen mondja azt, hogy az újságírók széles táborából a politikai véleményformálással hivatásszerűen foglalkozókra terjedjen, terjedhet ki az átvilágítás; tehát nem azt mondja, hogy a lap példányszámától kell függjön, hogy kiterjede vagy sem, nem az elfoglalt státusra - tehát hogy az illető főszerkesztő vagy rovatvezető , hanem azokra terjedjen ki, akik politikai véleményformálással hivatásszerűen foglalkoznak. Tehát egy szórakoztató lapnak a főszerkesztőjér e sem, jóllehet az a szórakoztató lap esetleg 500 ezer példányban jelenik meg; viszont egy politikai lapnak a munkatársára még abban az esetben is, ha csak 20 ezer példányban jelenik meg az a lap. Ezen természetesen lehet filozofálni, lehet vitatkozni, hog y helyes vagy nem helyes, egyetértünk vele vagy nem értünk egyet. Az azonban egyszerűen érthetetlen, hogyan kerülhet be a törvényjavaslatba az a megjelölés, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió politikai kommentálással, ilyen műsorokkal foglalkozó mun katársai! Hát miért pont a Magyar Televízióé és a Magyar Rádióé, és egyúttal miért nem terjed ki - ha már erről van szó - a nyomtatott sajtó munkatársaira is? (12.10) Miért nem az Új Magyarország vagy a Demokrata munkatársaira, hogy ezeket a lapokat nevezz em meg, de természetesen joggal mondhatja valaki, hogy akkor miért nem a Népszabadság... (Közbeszólás: A Beszélő.) A Beszélő nem létezik e pillanatban. Fájdalom, nem létezik. De ha az
