Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - WACHSLER TAMÁS (Fidesz):
3618 magyar jogrendben. Először teremtődik meg a lehetősége annak, hogy a törvényhozó hatalom valamely képviselője vagy valamely bizottsága egyenes és világos kérdésére a végrehajtó hatalom egy képviselője - a miniszter vagy valamely főigazgató - azt mondhassa, hogy kérem szépen, én erre a kérdésre nem fogok válaszolni. A 16. § lehetőséget teremt arra, hogy ilyen választ kapjanak a bizottsági tagok. Ezzel kapcsolatban módosító indítványt adtunk be - amelyet a bizottságok egy része nem támogatott, a honvédelmi bizottság támogatta , amivel legalább annyit elértünk, hogy ennek kapcsán a nemzetbiztonsági bizottság egy csatlakozó módosító indítványt - legalábbis tartalmilag csatlakozó módosító indítványt - nyújtott be, amely ezt a lehetőséget finomítja és korlátozza, tehát bizonyos körben mégiscsak megengedi a bizottság számára, hogy hozzájussanak a kért információhoz. Úgy gondolom, ez mindenképpen örvendetes elmozdulás az eredetileg javasolt szöveghez képest, de az alkotmányos problémát és az elvi problémát nem oldja meg. Azt az elvi problémát, azt a régi dilemmát, amely a Magyar Országgyűlésnek a működésében búvópatakként legalább öt éve figyelhető meg és bukkan elő mindig, hogy amikor véleménykülönbség következik be a törvényhozás valamely testülete és a végrehajtó hatalom valamely képviselője között, akkor ki az erősebb, kié a végső szó. A magyar alkotmány ebből a szempontból megítélésem szerint teljesen egyértelműen fogalmaz; azt mondja, hogy a törvényhozó hatalo m az erősebb, a végrehajtó hatalomnak nincs lehetősége a kibúvásra, sőt azt a lehetőséget sem biztosítja, hogy a két hatalmi ág véleménykülönbsége esetén a harmadik hatalmi ág mondja ki a végső szót, tehát hogy például a törvényhozó vagy a végrehajtó hatal om a bíróságtól kérje a vitának az eldöntését. Tehát az alkotmány és a törvények egyértelművé teszik, hogy a törvényhozó hatalom az erősebb. Ezt én egyébként helyesnek tartom. Ez itt és most megszűnik, ami nemcsak egy elvi problémát vet fel, hanem azt a pr oblémát is felveti határozott meggyőződésem szerint, hogy a törvény elfogadása esetén ezen a ponton alkotmányellenes lesz, és felveti azt a lehetőséget, hogy ha valaki az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor az Alkotmánybíróság esetleg megsemmisíti, és ezzel a törvény "kilyukad", és az egész alapkoncepciója szűnik meg. A következő problémakör, amiről beszélni szeretnék, az visszakanyarodik az előzőhöz, ez pedig a parlamenti képviselőkkel kapcsolatos ellenőrzések, illetve az ezzel kapcsolatos garanciális rendel kezések. Ez a rendelkezés megtöri a törvény általános logikáját, ami úgy szól, hogy konkrét esetről, konkrét vizsgálatról a törvényhozás, illetve annak szuperbizottsága, a nemzetbiztonsági bizottság csak akkor értesül, ha ez a vizsgálat valamilyen módon fö lveti a törvénysértés gyanúját. Ezt a logikát megtöri az eredeti törvényszöveg, amikor azt mondja, hogy egy országgyűlési képviselő elleni vagy annak a környezetében folyó vizsgálat önmagában is okot szolgáltat arra, hogy erről valamilyen formában - a vita tott formában - értesüljön a nemzetbiztonsági bizottság. Úgy hiszem, ez nagyon fontos és garanciális rendelkezés annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő az, ami a III/IIIas szolgálat működése idején rendszeres és rendszerszerű volt, hogy a titkosszolgál atok igazi működése vagy egyik legfontosabb célja az, hogy az aktuális kormány érdekében az aktuális ellenzéket nemtelen eszközökkel hozza hátrányos helyzetbe. Tehát fontos ez a rendelkezés, de szerintem így önmagában nem éri el a kívánt eredményt. Egy pár tnak ugyanis nemcsak a parlamenti képviselői és adott esetben stratégiai titkainak birtokában lévő személyei a fontosak, hanem azok a személyek is, akik a pártnak a háttérben lévő szürke eminenciásai, ha tetszik, azok a pártvezetők, akik nincsenek jelen a parlamentben, ergo nem élvezik ezt a védelmet, hanem csak a háttérben rendelkeznek a párt titkaival. Az előző ciklusból számtalan példát lehetne felsorolni, olyan neveket, akik a pártjaikban sokkal fontosabb beosztást töltöttek be, mint akárhány országgyűl ési képviselője az adott pártnak. Úgy gondoljuk, hogy a visszaélések lehetőségének kizárása érdekében volna fontos, hogy valamilyen formában lehetőség legyen arra is, hogy a pártvezetők is élvezhessék ezt a kvázi védelmet.
