Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3595 szeretnék néhányat kiemelni. Az egyik, amiről beszélni kívánok, a monopóliumellene s szabályok, a másik a nemzeti és az egyetemes kultúra szerepeltetése a törvényben; végül két olyan dologra térnék ki, amely részben a törvény hatásait, részben pedig a törvényben szabályozott mechanizmusokat, illetve intézményeket érinti. A monopóliumelle nes szabályokról azért kell beszélni, mert fontos politikai követelménynek tartjuk, hogy ha megindulnak a kereskedelmi tévéadások ebben az országban, akkor ennek egyszerre kell megtörténnie. Ez az egyszerre történő megindítás teszi lehetővé azt, hogy ne al akuljon ki kereskedelmi monopólium a tévézés és a rádiózás tekintetében ebben az országban. A hatpárti tárgyalásokon éppen ezért olyan szabályozást tartottunk szerencsésnek, jó megoldásnak, amely nem teszi lehetővé, hogy 1997 elejéig kisebb hálózatok össze kapcsolása segítségével országos kereskedelmi tévé kialakulására váljon lehetőség. Azt gondoltuk, hogy e szabályozás segítségével ahhoz járulunk hozzá, hogy a kereskedelmi tévézés egyszerre és azonos feltételek mentén történhessen meg. A politikai egyeztet ést az idő rövidsége ellenére is sikeresnek lehet tekinteni a médiaterület, a médiaszereplők legtöbbjének vonatkozásában. Sajnos azonban hiba csúszott ebbe az egyeztetésbe, és így a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek csak részben tudták érvényesí teni szempontjaikat. Ezt azért mondom el, hogy felhívjam az emberi jogi bizottság figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során ezt különös szempontként vizsgálja, és itt csak egyet tudok érteni azzal, amit Hága Antónia mondott a legutóbb. A mási k egyeztetési probléma nem elsősorban az eljárási, hanem a tartalmi részt illeti, s ez az egyházakra vonatkozik. Még a hatpárti tárgyalások első fordulóiban javaslatot tettünk arra, hogy az úgynevezett történelmi egyházak két delegáltja legyen a törvény ál tal létrehozott kuratóriumokban. Ezt mi azért tartottuk fontosnak, mert azt gondoljuk, hogy a történelmi egyházak szerepvállalása és társadalmi kapcsolatuk, valamint támogatottságuk nincs arányban a többi kisebbségi egyházzal, ezért azt tartottuk volna sze rencsésnek, ha a képviseletük, létszámuk megnő. Hozzá kell tennem, hogy mint minden politikai tárgyalás, ez is kompromisszummal végződik, s így aláírtuk azt a hatpárti megállapodást, amiben egyegy képviselő szerepel. Ez még mindig jobb megoldás, mint ha ö sszevontan kezeltük volna az összes egyházat. Szeretnék most a törvény hatásairól beszélni, ami nem feltétlenül olyan dolgokat jelent, ami a törvény hibáiból fakad, hanem egyszerűen bizonyos tényekből, tapasztalatokból, európai országok tapasztalatából. A FideszMagyar Polgári Párt a tárgyalásokon azért javasolta az egyetemes és nemzeti kultúra fogalmának a szerepeltetését a törvényben - hadd mondjak három indokot , mert a) a közszolgálati tévé, a közszolgálati feladat magába kell hogy foglalja ezt; b) a v erseny megindulásával, a kereskedelmi tévé belépésével a közszolgálati tévé nézettsége - európai tapasztalatok szerint - 50 százalék alá fog csökkenni. E tapasztalatok azt mutatják, hogy e területen megnő a közszolgálati tévé kultúraközvetítési szerepe; c) ha teljesen szabad a verseny, akkor az összes csatornán a tömegigényű műsorszerkezet felé történik elmozdulás. Ez a "tömegigényműsorszerkezet" nem minősítő értékelés a hozzászólásomban, mindössze annak jelzése, hogy emellett az egyetemes kultúra és a nem zeti kultúra szerepeltetése milyen fontos. A tömegigényműsorszerkezet kialakulásával csökken egyébként az igazi választás szabadsága, hiszen egyre inkább egyformák lesznek a tévék, még ha ez csak tízhúsz éven belül is fog bekövetkezni. Ez a néhány indok, esetleges következmény már elégséges ahhoz, hogy a nemzeti, az egyetemes kultúra közvetítésének törvényi kötelezettsége jelenjen meg. A kultúra fogalma pedig számomra hagyományokat is jelent, aminek átadása nélkül nem beszélhetünk közös nemzeti kultúráról , tudatról, de még csak európaiságról sem. E kötelezettség jelenti egyébként a magyarországi gyártási
