Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz
3586 Hasonlóképpen: az egyesülési és más szabadságjogokkal kapcsolatban azt gondoljuk, hogy igenis lehetnek ezeknek a jogoknak korlátai. Itt azt kell megvizsgálni, hogy a különböző korlátok milyen formában nyilvánulja nak meg. Nem biztos egyébként, hogy feltétlenül és azonnal elsőként a büntetőjogi szankció eszközével kell élni ezekkel kapcsolatban; a fokozatosság elve mindenképpen érvényesíthető. Az Alkotmánybíróság korábbi ítéletéről itt már a Ház falai között többen szót ejtettek, ezért ezt részletesen nem szeretném kifejteni. De mindenképpen, amikor a kodifikációba belefogunk, azt figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság egyszer már megsemmisített egy tényállást ezzel összefüggésben, a Btk. 269. § (2) bekezdés ben foglalt tényállást, a közösség elleni izgatást; amely azt mondta, hogy közösség elleni izgatást követ el, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, nemzetiséget, népet vagy fajt sértő, illetve lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen csele kményt követ el. Azért, hogy a szólásszabadság érdekében hozott alkotmánybírósági határozattal szembe ne menjen a törvényjavaslat, nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy milyen formában fogadjuk azt el. A másik kérdés, az alkotmányosságon túl, a szakmai m egalapozottság kérdése. Itt már a bevezető szavaimban jeleztem, hogy a Fidesz ezzel a szöveggel nem eléggé elégedett, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat szövegezése, a büntetőjog nagyon szigorú szövegezését és garanci áit is figyelembe véve, nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után. Sőt, hogy úgy mondjam, bizonyos esetekben egyszerűen nem azt a célt szolgálja, amit egyébként a jóindulatú előterjesztők ebben az esetben megfogalmaztak. Majd egyenként is végig fogok men ni ezeken a problémákon, de azt hiszem, a legrosszabbat tehetjük, ha bizonytalan törvényi fogalmakkal tulajdonképpen végül inkább megnehezítjük a bíróságok dolgát ezekben az ügyekben. Hiszen itt igazából azt gondolom - és ami igazából ebből hiányzott, az a z , hogy szélesebb körű szakmai vita folyjon erről a kérdésről mind a büntetőjogászok, mind pedig tulajdonképpen a bíróság és a jogalkalmazók részvételével. Hiszen ezt a helyzetet, amiben most vagyunk, az váltotta ki, hogy a magyar jogrendszerben lényegéb en benne vannak azok a tényállások, a büntetőjogban benne vannak azok a tényállások, amelyek alapján azokat a jelenségeket büntetni lehet, amelyek olyan nagy médianyilvánosságot kaptak és amelyek joggal váltották ki egyébként a társadalom ellenérzését is. Tehát benne vannak ezek, a bírósági gyakorlat az, amely tartózkodott attól, hogy eddig a határig elmenjen és alkalmazza ezeket a jogszabályokat. Ennek egyébként megvan a maga oka. Pontosan az az oka, amiről az elején beszéltem, hogy annak idején - amikor a politikai jellegű bűncselekményeket az Országgyűlés, illetőleg annak idején a Kerekasztal dekriminalizálta, így azokat a politikai bűncselekményeket, köztük az izgatást, amelyek kapcsán annak idején a valóban rasszista, kisebbségellenes megnyilvánulásokat tulajdonképpen ugyanúgy tiltották, mint ahogyan a normál szólásszabadság és a normál szólás, a politikai szabadság lehetőségét , ebből következően egy elég furcsa helyzet állt elő. Nem alakult még ki igazából a bírósági gyakorlatban az a határ és az a ko rlát, amely ezeket a dolgokat egymástól világosan el tudta volna választani. És ezért - hogy úgy mondjam - tartózkodtak a bíróságok, hogy ezekben a kérdésekben véleményt nyilvánítsanak. Én nem hiszem, hogyha rossz és bizonytalan törvényi fogalmakat alkalma zunk, abban az esetben ezen lényegesen segíteni tudnánk. Igaz - és ezt elismerem , az Országgyűlésnek egyetlen módja van a bírósági gyakorlat alakítására, pontosabban kettő. Az egyik a Legfelsőbb Bíróság elnökének a megválasztása, a másik pedig a törvény hozás, hiszen a hatalmi ágak elválasztásából ez a lehetőség következik. Tehát ha az Országgyűlés előtt egy ilyen probléma felmerül, akkor valóban meg kell fontolni a törvényhozás kérdését. A társadalmi egyetértéssel kapcsolatban szeretném megjegyezni: itt vélelmezhetjük, hogy van társadalmi egyetértés aközött, hogy ezeket a cselekményeket történelmi hagyományok és egyéb dolgok miatt valamilyen szinten büntetendővé kell nyilvánítani. Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy ezek a tényállások egyébként nemcsak a kisebbségekre vonatkoznak, hanem
