Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Döntés önálló indítványok sürgős tárgyalásáról - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők IFOR-kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3476 Elnök Asszon y! Tisztelt Ház! Tulajdonképp csak a jegyzőkönyv kedvéért tartom fontosnak, hogy elmondjam, hogy én Csapody képviselőtársam érvelését akceptálom és koherens, tehát kerek érvelésnek tartom, nincs szüksége arra, hogy az SZDSZre hivatkozzon érvelése során. A z SZDSZnek ez ügyben nem volt korábbi és ahhoz képest megváltozott álláspontja. Most alakítottuk ki az álláspontunkat ebben a konkrét ügyben, ma reggel döntött a frakció. A félreértések elkerülése végett mondom, hogy korábban, amikor erről a kérdésről nyi latkoztunk, azt nyilatkoztuk, hogy magyar fegyveres, békefenntartó alakulatok delegálását szomszédos országokba - és ideértjük természetesen az esetleges műszaki alakulatokat kísérő fegyveres alakulatokat - nem támogatnánk. Ez volt egy héttel ezelőtt, ezt érthette félre Csapody képviselő úr, de ez másra vonatkozott, mint a mostani álláspontunk. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Torgyán József frakcióvezető úrnak. (Zaj.) (19.00) DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a tisztelt Ház döntéskész helyzetbe kerülhessen, mindenekelőtt néhány olyan tényt is górcső alá kell vennünk, amelyről eddig ne m esett szó. Hadd hívjam fel igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét mindenekelőtt arra a tényre - ha netántán erről megfeledkeztek volna , hogy Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. Valóban egy négyzetcentim éter terület sincs körülöttünk, ami ne lett volna ezer éven át színmagyar. Ezért, ha mi átlépjük a jelenlegi határainkat, annak jelentősége semmiképpen sem hasonlítható ahhoz, mintha más országok küldenek bármiféle kontingenst bárhova. Tehát én úgy gondolo m, rögtön szemébe kellene ötlenie mindenkinek, hogy a rizikófaktor Magyarország esetében lényegesen magasabb, mint más esetében. Engedjék meg, hogy én most megnézzem az ellentételezés oldaláról, mit kapunk ennek fejében. Hallottuk Kovács külügyminiszter úr tól: gyönyörű levelet kaptunk, nagyra értékelnék ezt a dolgot. Sajnos én nem tudok eltekinteni attól a ténytől, hogy visszatekintsek arra, hogy Magyarország európai uniós tagságát illetően mennyi mindenféle ígéretet kaptunk már, és vajon közelebb vagyunke az Európai Unió nyitott kapuihoz, mint voltunk 1990ben. Egyértelműen nem. Hiszen csak 1996ban fognak dönteni arról, hogy milyen feltételeket támasszanak majd az Európai Unió bővítését illetően. Ha a NATO kérdését nézem, akkor a levél felvetése óhatatlan ul eszembe juttatja Bokros pénzügyminiszter úrnak a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos hivatkozását, amikor is Massimo Russo vállveregetésére hivatkozott. Vajon a NATO vállveregetése többnek tekinthetőe? Mert ha összevetem azzal, hogy mi van, ha Jelcin elnök összeráncolja a homlokát - vagy netántán teszi ezt egy szovjet tábornok , hát nem tudom, hogy minek van akkor nagyobb súlya, a szovjet tábornok homlokráncolásának vagy ennek a levélnek. Tehát kérem, a Független Kisgazdapárt álláspo ntja az, hogy ha az ellentételezés kérdéséből indulunk ki, akkor meg kell állapítanunk: Magyarország semmit sem kap annak fejében, hogy ilyen rizikót vállal, de sajnálatos módon itt ennél tovább kell mennem, nem lehetek udvarias az igen tisztelt kormányhoz . Azt kell mondjam, ennek a kormánynak, meg egyéb kormányoknak is rendkívül súlyos mulasztása előzte meg ezt a helyzetet, hiszen adva van a délszláv válság, adva van annak rendezhetősége; de a magyarok semmiféle tényleges igénnyel nem jelentek meg ebben a térségben az ott élő magyarság jövőjének a kérdése rendezése ügyében, hanem most azt mondjuk, hogy milyen jó, hogy mennek a mi katonáink.
