Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Foglalkozás-egészségügy megmarad, mint rostában a víz?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
3439 munkav állalalók egészségvédelme, biztonságos munkakörülményeik megteremtése, a foglalkozásegészségügyi alapellátás a munkaadó kötelezettsége. 1995re a foglalkozásegészségügyben új helyzet alakult ki. Ennek oka egyrészt a gazdasági szerkezetváltásban keresendő , hiszen a közép- és nagyüzemek jó része megszűnt. Másrészt hogy egy korszerű, nemzetközi elvárásoknak eleget tevő foglalkozásegészségügyi tevékenység szakmai feltételrendszerének kialakítása kezdődött meg. 1995ig a foglalkozásegészségügyi tevékenység r észben a vállalatokhoz telepített orvosi rendelőkben, részben pedig az egészségügyi intézményekben foglalkozásegészségügyi szakrendeléseken folyt. Ezek a szolgálatok vegyes finanszírozásúak voltak, hiszen a vállalatok biztosították a rendelő fenntartását és a nem egészségügyi dologi kiadásokat is. Helyenként pedig hozzájárultak a bér- és egészségügyi dologi kiadásokhoz is. A szolgálatok finanszírozásához az Országos Egészségbiztosítási Pénztár évente másfél milliárd forintot meghaladó összeggel járult hozz á. A társadalombiztosítási finanszírozás tehát egyrészt nem biztosított kellő fedezetet a munkavállalók egészének foglalkozásegészségügyi ellátására, és emiatt a munkavédelmi törvény 58. §ának (5) bekezdése hatálybalépése után kialakult egy méltánytalan megkülönböztetés: a munkáltatók egy része kapott központi társadalombiztosítási finanszírozást, amely foglalkozásegészségügyi szolgáltatást tartott fenn, más részénél pedig csak a kötelezettségek voltak érvényesek. A fentiek alapján jutottunk arra az elha tározásra, hogy az eddigi üzemegészségügyi ellátórendszer gyökeres átalakulása szükséges, megtartva azon hagyományokat, amelyek a megelőző szemléletű feladatok ellátását teszik elsődlegessé. Mindezek kapcsán a képviselő úr által is említett végrehajtási re ndeletek megszülettek. Most csak arra térnék ki, arra a miniszteri rendeletre, amely a szolgálatok szakképesítésének, a személyzetnek a képesítési előírásait tartalmazza. A tárca - szakmai javaslatra - szigorú megkötéseket határozott meg a képesítési előír ások tekintetében. Azonban azt be kellett látni, hogy ez a szakmától, a Magyar Orvosi Kamarától eredő javaslat nem állta meg a helyét, és olyan módon kellett a jogszabályt módosítani, amely szerint belgyógyászati, háziorvosi szakvizsgával rendelkező orvoso k, akik korábban üzemorvosi tevékenységet is végeztek és vállalják, hogy 1998. december 31ig szakvizsgát tesznek foglalkozásegészségügyből szélesebb körben szintén bekapcsolódhassanak ennek a szolgáltatásnak a végzésébe. Ezzel a rendelkezéssel lehetővé v álik az eddigi ezer szakorvos mellett további 20002500 orvos bevonása a munkavállalók egészségét óvó munkába. A rendelet módosítása - úgy gondolom - nem jelent szakmai visszalépést, hiszen a felmentésekre csak a következő három évben van lehetőség, és ez az időszak módot ad az átképzésre, amelynek eredménye a megfelelő szakmai színvonalú ellátás biztosítása lesz. Tisztelt Képviselő Úr! A rostába öntött víz hasonlata helyett a jelenlegi átalakulást egyfajta lepárlásként jellemezném, amelynek folyamatában el válik a munkavállalói biztonságot szolgáló prevenció és egyébként a háziorvos által végzendő gyógyító munka. Kérem válaszom elfogadását. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kérdezem dr. Kelemen András képvis elő urat, elfogadjae a választ? DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, lepárlási hasonlata nem a jogellenesen végzett pálinkafőzésre történő utalás. Ugyanis ez az ügy megint olyan, ami nagyon sok sebből vérzik, vagy ha úgy tetszik: a torka véres. Nem részletezném - mert erre egyszerűen nincs idő - a végkielégítéssel, a kamarai törvény alapján történő kötelező véleménykéréssel, a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos
