Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - Határozathozatal a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptet... - Egyes törvényeknek a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3309 törvényjavaslatnak a hiánya miatt, hogy nem tartjuk alkalmasnak a '96. évi költségvetést. Lám, bejött az, amit megjósoltam akkor! I tt van ez a törvényjavaslat, és úgy tűnik, függetlenül attól, hogy az ellenzéki képviselő urak hogyan minősítik, én a szakmával szembesítettem, és a tűzvonalban dolgozó szakemberek véleménye szerint, amennyiben a törvényjavaslathoz szorosan kapcsolódó hatá rozati javaslat is megvalósul, egészen jónak, elfogadhatónak ítélik, hiszen az önkormányzatiság lesz az, ami biztosítani fogja éppen azt a sokat emlegetett nyitottságot, nyilvánosságot, amely szükséges ahhoz, hogy a befizetők valóban beleszólhassanak a for intjaik felhasználásába. De ha már szót kértem, mégis csak el kell gondolkodni azon, hogy igazából Magyarországon mit jelent a munkaerőgazdálkodás, mit jelent az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás. Egyszerű séma szerint kifejezhetjük úgy, hogy a munka feladat és az ember viszonya. A munkafeladatot a gazdaság biztosítja, az emberi erőforrás pedig adva van, ott él, abban a környezetben, abban a régióban, ahol erről a kérdésről dönteni kell. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy az alap rendeltetésszerű haszn osításával, annak megfelelő, célirányos felhasználásával tényleg vegyük komolyan, hogy a szakképzés a gazdaság része. Tehát akkor, amikor az emberi szubjektumok "termelése" folyik, az igazából produktív munka, produktív szféra, tehát nyugodtan minősíthetjü k a jövő, a modernizáció egyfajta jó beruházásaként a szakképzést is. Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy a benyújtott törvényjavaslatot fogadjuk majd el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megk érdezem képviselőtársaimat, kíváne még fölszólalni valaki az általános vitában. (Senki sem jelentkezik.) Senki nem jelez további felszólalási szándékot. Kérdezem Héthy Lajos államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Héthy Lajos: Igen, elnök úr.) Igen. Megadom a szót. DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszter asszony az általános vitában elhangzottakra részben reagált, ma azonban számos új hozzászólás hangzott el - amelyeket köszönök , ezekre szeretnék reagálni. Amikor Mádi képviselő urat hallgattam - akinek egyébként a szakmai felkészültségét nagyon tisztelem, és számos vonatkozásban, azt hiszem, hasonlóan látjuk a dolgokat , az első reakcióm az volt, hogy itt úgy kellene reagálni, a hogyan egy nyugati parlamenti demokráciában a munkaügyi miniszter vagy államtitkár reagál egy olyan hozzászólásra, amelyiknek a célja a foglalkoztatáspolitika megsemmisítőnek szánt vagy vélt bírálata. Nyugaton ilyenkor a munkaügyi miniszterek fel szokták s orolni azokat a kiváló eredményeket, amelyeket a foglalkoztatáspolitikában elértek. Nyugaton egy szentséges mutató van: a munkanélküliségi ráta. Úgyhogy én most szépen felsorolhatnám azt, hogy amikor ez a kormány hivatalba lépett '94 nyarán, a munkanélküli ségi ráta 11 százalék volt, ami 550 ezer munkanélkülit jelent; ma a munkanélküliségi ráta 10 százalék, ez 480 ezer munkanélkülit jelent. Tehát 1 százalékos csökkenés történt, amire minden nyugateurópai vagy északamerikai kormány kihúzná magát. Ehhez még azt is hozzátehetném, hogy a 10 százalék az OECDátlag körül van, aminél olyan országoknak rosszabbak a mutatói, mint Spanyolország, Olaszország, Dánia, Írország, Finnország és sorolhatnám tovább. Én a tisztelt Házat, Mádi képviselő urat is tisztelem annyi ra, hogy ne így reagáljak; adok annyit a saját szakmai becsületünkre is, hogy ne ezt tegyem. Tudatában vagyok annak, hogy ez a mutató ugyan kedvezően alakul, de súlyos problémák vannak mögötte - a munkahelyek számának csökkenése ; tudatában vagyok annak, hogy a kormánynak korlátozottak a lehetőségei a munkanélküliség elleni küzdelemben, és a javuló mutatók nem mindig vagy nem csupán a mi sikereinket tükrözik. És annak is tudatában vagyok, hogy pont azon a területen, amelyről ma beszélünk - tehát a foglalko ztatáspolitika finanszírozása területén , szintén súlyos gondok vannak,
