Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - Határozathozatal a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptet... - Egyes törvényeknek a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3310 hiszen egyáltalán nem kielégítő a rendelkezésünkre álló pénzforrások felhasználásának hatékonysága. (16.50) Azt hiszem, hogy a mai témánkhoz is erről az oldalról kell közelíteni. Amik or hozzá közelítünk, és a vitatott kérdések felmerülnek, akkor szeretném felhívni ismételten a figyelmet arra, amire már több képviselő úr felhívta a figyelmet, hogy az Országgyűlés előtt két javaslatról van szó: egy törvénymódosítási javaslatról és egy or szággyűlési határozati javaslatról. A két dolog szervesen összefügg egymással, de éppen ezért a következő esetében nem is kívánok külön expozét mondani. Az elmúlt időszak során szakmai vitákban, a szociális partnerekkel való egyeztetésekben felmerültek min dazok a dilemmák, amelyekre Mádi képviselő úr, Győriványi képviselő úr és mások is rámutattak. Színtiszta igazság, hogy a Munkaerőpiaci Alap - tehát egy egységes alap - gondolata pénzügyi indíttatású, államháztartási indíttatású volt. Attól, hogy valami ál lamháztartási indíttatású vagy pénzügyi indíttatású, ugyanakkor nem feltétlenül "ördögtől való". Miről is van szó? Van öt olyan alap, amelyek történelmileg igen változó helyzetben jöttek létre: a Szakképzési Alap meg még az elődje valamikor a '80as évekbe n, közöttük a legutolsó, a Bérgarancia Alap '94ben. Menet közben megjelent és tömegessé vált a munkanélküliség és így tovább. Teljesen normális dolog az, hogy ha van öt olyan alap, ami lényegében két funkciót finanszíroz - a foglalkoztatás elősegítését, i lletve a munkanélküliek ellátását , akkor egy idő múlva a kormány rápillantson ezekre, és megnézze, hogy ez a történelmileg, spontán módon kialakult felosztottság jóe vagy sem. Nekünk egyébként az a meggyőződésünk, hogy az egységes Munkaerőpiaci Alappal javítható az anyagi eszközeink felhasználásának a rugalmassága, tehát hatékonysága. Ezáltal áttekinthetőbbé, a nyilvánosság előtt is világosabbá, ellenőrizhetőbbé válik a pénzeszközök kezelése, és a döntéshozatal is szakmailag megalapozottabb lehet. Nem he lytálló az a minket gyakran ért vád, hogy a szociális partnereket, akik ma valóban a befizetések zömét adják - körülbelül 90 százalékát , a kormány meg kívánná fosztani a jogosítványaitól. Egyfelől az önkormányzatiság, amit '97től szeretnénk bevezetni - és ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot augusztus végéig a tisztelt Ház elé terjeszteni , lényegében megnövekedett ráhatást, jogosítványt adna majd a szociális partnerek kezébe. De ugyanakkor ezek a jogosítványok átmenetileg sem csökkennének, ugyanis a Mun kaerőpiaci Tanács lényegében megkapná azokat a jogosítványokat - erről az ÉTben a szakszervezeti oldallal legutóbb egyetértésre jutottunk , amelyekkel ma a munkaerőpiaci bizottság rendelkezik. Itt még egy dolgot kell aláhúzni, azt, hogy a munkaerőpiaci b izottságnak a jogosítványai egy körülbelül húszmilliárdos Foglalkoztatási Alapra vonatkoznak - itt mintegy százmilliárdos, egységes Munkaerőpiaci Alapról van szó. Ha ennél az alapnál a szociális partnerek hasonló jogosítványokkal rendelkeznek az átmeneti i dőszakban is, mint korábban a munkaerőpiaci bizottság, ezt semmiképpen sem lehet csökkenésnek értékelni. Nem helytálló az, hogy az Érdekegyeztető Tanács egységesen szemben állna a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával. Tény ugyanakkor, hogy ma is vitában és eg yeztetésben vagyunk a munkaadókkal. A munkaadók két problémát feszegetnek. Az egyik: volt egy - sajnos megvalósíthatatlan - javaslatuk, hogy már '96. január elsejétől lépjen be az önkormányzatiság. Ezt odáig szakmailag előkészíteni, a törvényalkotáson kere sztülvinni nem lehet. A másik, amire Mádi képviselő úr is utalt: a munkaadóknak van egy igénye a járulékcsökkentésre - ez körülbelül 1,8 százalékot jelentene. Ezt a járulékcsökkentést az alapban felhalmozott szufficit elvileg - ha nem is ilyen mértékben - lehetővé tenné, de nem szabad megfeledkeznünk két megfontolásról. Az egyik az, hogy a kormány intézkedései következtében is - államháztartási reform - várható, hogy a munkanélküliek száma jövőre növekedni fog, akiket el kell látni. A másik, hogyha egy önko rmányzatiságban gondolkodunk:
