Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 29 (133. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz):
3278 Miután a televíziós közvetítés körülbelül háromnegyed órája véget ért, a plenáris ülés ezt a funkcióját sem képes betölteni. Maradt az a vigasznak kevés, de talán bizon yos szempontból felemelő megközelítés, hogy az utókornak mondjuk el szavainkat; gondolatainkat a jegyzőkönyv rögzíti. Esetleg némely, valóságtól elrugaszkodott képviselő még talán fel is lapozza a vita során a jegyzőkönyveket, hogy megnézze, más pártok kép viselői mit mondtak. Bauer Tamás például biztosan meg fogja ezt tenni az SZDSZben, hogy reagálhasson a legközelebbi vitában arra, hogy én mit mondtam. Tisztelt Ház! Akkor hozzákezdve az érdemi mondandómhoz, a FideszMagyar Polgári Párt nevében a T/1456/32 1. számon Selmeczi Gabriellával közösen benyújtott módosító indítványunkra szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy a megértésüket, támogatásukat, egyetértésüket kérjem a javaslat számára. A módosító indítvány a Népjóléti Minisztérium fejezetében a csalá di pótlék eredeti előirányzatát 85 milliárd forintról 90,3 milliárd forintra, azaz 5,3 milliárd forinttal kívánja növelni. Miért van erre szükség? Önmagában már az a tény, hogy ez a kérdés egyáltalán feltehető, és erre válaszolnunk kell, jelzi azt, hogy a magyar társadalom, annak is elsősorban értelmisége - és ezen belül a politizáló értelmiség - nem nézett szembe a magyar társadalom jövőjének egyik legsötétebb problémájával, a rohamos népességfogyás gondjával. A legóvatosabb becslések szerint is évenként 3 0 ezer fölötti fővel csökken az ország lakossága, és ez a folyamat ráadásul önmagát gyorsítja. Ha záros határidőn belül nem leszünk képesek szembenézni ezzel a fenyegető gonddal, akkor elmulasztjuk az utolsó pillanatot is, amikor még ezeket a kedvezőtlen f olyamatokat meg tudjuk fordítani. Pedig nyilvánvaló, hogy tartósan fogyó népesség mellett illúzió tartósan növekvő gazdaságra számítani. A népességfogyással összefüggő társadalmi elöregedési folyamat már ma is alig kezelhető problémák egyik okozója a társa dalombiztosítási rendszer működésében, tehát már csak ezért is mélyen el kellene gondolkodnunk erről, talán a költségvetési vita keretéből kilépve, egy majdani politikai vitanapon. Aki ezzel a problémával nem hajlandó szembesülni, az valójában bevallatlanu l is elfogadhatónak tartja, hogy egyszer a magyar társadalom a tömeges bevándorlás, illetve betelepítés problémájával, illetve igényével nézzen szembe. Természetesen nem állítom azt, hogy a családi pótlék rendszere, akár a jelenleg még hatályos formájában vagy bármilyen ideálisnak tekinthető formájában alkalmas a jelzett probléma megoldására, azt azonban igenis állítom, hogy a családi pótlék jelenlegi rendszerének átgondolatlan, szűk látókörű szempontok miatti átalakításával - valójában szétverésével - jele ntősen lehet súlyosbítani ezeken az egyébként is tragikus folyamatokon. A Fidesz véleménye szerint a családi pótlék nem segély, hanem a gyermeknevelés támogatásának egyik eszköze. Ez ma a gyermekes családok egy jelentős részének jövedelmében jelentős, a me gélhetés szempontjából nélkülözhetetlen hányaddal részesedik, egy másik jelentős csoportjának jövedelméhez pedig olyan hozzájárulást képez, amely a felhalmozásra már nem képes családok jövedelmét még a biztonságos megélhetés szintje körül tartja, és csak e gy igenigen szűk réteget alkotnak azok a családok, amelyeknek a jövedelméből a családi pótlék elvonása szimbolikus gesztusnak tekinthető. A kormány az úgynevezett rászorultsági határt ott húzta meg, ahol az előbb felsoroltak közül a közbülső csoport fogla l helyet. Azaz a mi megítélésünk szerint, miközben az így elérhető megtakarítás - figyelembe véve a ma még nem ismert és nehezen megbecsülhető bürokratikus többletkiadásokat, többletköltségeket is - meglehetősen csekélynek, szimbolikusnak tekinthető, főleg a gazdaság alapvető problémáihoz, azoknak a nagyságrendjéhez képest. Ugyanakkor ezen társadalmi csoport számára súlyos következményekkel járhat, ezeket a családokat lehetetlen helyzetbe hozhatja. Olyan családokat hozhat lehetetlen helyzetbe, amelyek nemcs ak vállalják a gyermeknevelés gondjait és felelősségét, hanem ma még képesek arra, hogy ezeket a gyermekeket, ezeket az állampolgárokat elfogadható, megfelelő szociális és kulturális körülmények között neveljék fel.
