Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 29 (133. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz):
3277 Meggyőződésünk, hogy a területfejlesztési törvény elfogadását követőe n létrejönnek a területfejlesztési tanácsok, és amennyiben ez megvalósul, akkor ez már anyagi eszköz és lehetőség rá, hogy az összeget az igényeknek megfelelően fel tudják használni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Demeter Er vin képviselő úr kért kétperces reagálásra lehetőséget. Megadom a szót. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nem tartalmazott tételes felhasználást az eredeti javaslat sem. A 8. számú melléklet kizárólag a me gyei leosztását tartalmazta, ami valóban olyan nagy aránybeli különbségeket mutatott, ami több képviselőtársunknak az ellenszenvét kiváltotta. A településfejlesztési törvény megalkotásával sem születnek meg azok a garanciák, amelyek egy olyan mechanizmust működtetnének, mint amit én próbáltam szembeállítani a cél- és címzett támogatási rendszerrel, amely saját résszel old meg konkrét, meghatározott, alapvető feladatokat. Ezért tettem azt a javaslatot, hogy inkább ebben a rendszerben működtessük. Egyetlen el eme volt ennek a megyei elosztás, és a területfejlesztési törvény sem fog ezen sokat segíteni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kövér László képviselő úrnak, Fidesz. DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fid esz) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elöljáróban, ha megengedik, néhány mondat erejéig elmeditálok azon, hogy mi értelme van a plenáris vitának az Országgyűlés működésében, és mi értelme van annak, amit most itt művelünk - ha van egyálta lán bármiféle értelme, mert éppen ebbeli kételyeimet szeretném önök elé tárni. A plenáris vitának elvileg, a választópolgárok többségének véleménye szerint az az értelme, hogy itt tömött padsorok előtt - különösen a költségvetési vitára igaz ez - a szemben álló képviselők, a különböző pártokhoz tartozó hölgyek és urak igyekezzenek meggyőzni egymást meg a kormányzat képviselőit saját igazukról, befolyásolván a vita végső kimenetelét. Ez a jelen állapotban, amikor - ha az előbb jól számoltam - tizenegy képvis elő és két minisztériumi képviselő ül a padsorokban, illuzórikus. (16.30) Erre nem mentség az, hogy természetesen a képviselők egy jelentős része, bár korántsem 100 százaléka más bizottsági üléseken kénytelen jelen lenni; legalábbis a kormányzat és a házve zetés szempontjából semmiképpen nem mentség. Annál is inkább, mert hiszen ha esetlegesen valahol érdemi vita létrejöhet, akkor pontosan ezek a bizottságok azok, tehát pontosan ezen bizottságok tagjainak kellene az érvekről értesülniük, miközben a módosító indítványok szavazásának taposómalmát görgetik. Másodsorban az az értelme a plenáris vitának - szerintem egyébként ez a legfontosabb értelme minden demokráciában, ha illúzió nélkül tekintjük a parlamentek működését , hogy a közvélemény számára mintegy szí nházként, és itt most nem pejoratív értelemben használom ezt a szót, hanem a színház egy fontos kulturális érték; egy színházként megmutassuk magunkat, álláspontunkat a közvélemény elé tárjuk, hogy a közvélemény legalább ezen keresztül megismerhesse, ki mi lyen véleményt alkot konkrét, az ő mindennapjait nagyon is súlyosan érintő kérdésekről.
