Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 29 (133. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény részletes vitája - DEMETER ERVIN (MDF):
3274 Talán túl nehéz volt követni ezt a bonyolult számsort, azonban ha ezt végigkövetjük, egyszerű rájönni az igazságra: a beígért bérfejlesztés nem található sehol. Ez tehát a számsor egyszerű következtetése. Természetesen lenne megoldás. Am ennyiben a bérfejlesztést ezen irányszámok alapján kellene végrehajtani, az csak a dologi kiadások mintegy 50 százalékos csökkentése árán lenne megvalósítható - de kinek lehet ez az érdeke? A dologi automatizmusok több évre visszamenő elmaradása miatt a tű zoltási és a mentési tevékenységet végző önkormányzati tűzoltóságok már ez évben is működőképességük határán teljesítik feladataikat. A dologi kiadásaik további csökkentésével már 1996 első negyedévében olyan mértékű gondjaik jelentkeznek, amelyek szükségs zerűen működésképtelenséghez és ezáltal az ország tűzvédelmének veszélybe kerüléséhez vezetnek. A javaslat az állami tűzoltóság működéséhez 1 milliárd 95 millió forint előirányzatnövekményt biztosít, ezzel az állami támogatás mértéke mindössze 2 milliárd 99,1 millió forint, amely a tűzoltást és a kárelhárítást végző önkormányzatokra jutó támogatásnak 42,2 százalékát teszi ki. Ez az arány még akkor is figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy beruházások, valamint a működési területen kívülre történő ki vonulások költségei is ebben az összegben szerepelnek. Az ilyen feltételek között a most kialakult, illetve a törvénytervezetben gyakorlatilag rögzített irányítási és finanszírozási rendszer rövid idő alatt bebizonyítaná a hivatásos önkormányzati tűzoltósá gok működésképtelenségét és ezáltal a centrális irányításra való visszalépés szükségszerűségét. Lehete ez a kormány célja? Lehete az a cél, hogy a beígért bérfejlesztést - abszolút bonyolult számsorok mögé rejtve - mégsem adják meg? Lehete az a cél, hog y ismét tüntetésre, ne adj' isten, sztrájkra kényszerítse a kormányzati rövidlátás a tűzoltókat? Mert ha a dolgok ilyen irányba haladnak tovább, akkor az ország egészének - így a tűzoltóknak - sem lesz más eszközük érdekeik érvényesítésére. Ezekkel a módsz erekkel nem lehet újra társadalmi békét és nyugalmat teremteni az országban, sokáig nem lehet álpárbeszédekkel, álígéretekkel becsapni az embereket. Azt hiszem, itt a legjobb alkalom, a költségvetés vitájakor, azonban félek attól, hogy miként tavaly, most sem hallgatják meg az ellenzék érveit, azokat akadékoskodásnak minősítve söprik le az asztalról, hogy néhány hónap múlva mégis igazolja azokat az élet - mint történt ez a tavalyi évben is. Kérem a kormányzatot, hogy csakúgy, mint ebben a konkrét esetben, á ltalánosságban is figyeljen oda a jobbító szándékú javaslatokra, és ne tüzeljen csípőből mindarra, ami nem egyezik meg az ő fiskális elveivel. Az ellenzéki oldalon ülő felelős politikusoknak is az a célja, hogy az ország végre megnyugodjon, a helyzet újra stabilizálódjon, és a társadalom nyomasztó helyzete javuljon. A kormány minden erre irányuló javaslatában mi partnerek voltunk és leszünk. Látunk megoldást, amire a fejezet végösszegének kialakítása után lehetőség lesz visszatérni. Ennek megfelelően én egy technikai módosító javaslatot adtam be az önkormányzati tűzoltósági rész - úgymond - elmaradására, hogy a kormányzatnak lehetősége legyen a kérdés megvizsgálására, és egy kapcsolódó módosító javaslattal a részletes vita következő szakaszában való rendezés ére. A másik módosító javaslatom a területkiegyenlítő rendszer működéséhez kapcsolódik. Magyarországon kialakult a személyi jövedelemadó jelentős részének újraelosztását képező rendszer után egy 30 százalékos helyben maradó személyijövedelemadórendszer és a nagyobbik részből egy területi kiegyenlítést célzó mechanizmus. Ez a települési politika, ha úgy tetszik, az AntallBorosskormány településpolitikája a különbségek kiegyenlítésének fő eszközeként a cél- és címzett támogatási rendszert alkal mazta, ugyanakkor működtetett egy rászorultsági mechanizmust az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára. Ennek a modellnek az alapvető célja az volt, hogy az önkormányzati alapfeladatokat lehetőség szerint azonos szintre hozza, helyben ösztönözzön megoldásra olyan formában, hogy a központi költségvetés a helyben meglévő anyagi forrásokhoz és cselekvési szándékhoz nyújt rásegítést, mintegy ösztönözve ezzel a helybeli erőket. Tapasztalataink szerint ennek a településpolitikának a l eépítését a
