Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 29 (133. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
3271 htokompenzációra, azonban nézetkülönbség van közöttü nk abban, hogy ennek a felosztása az önkormányzatokon keresztül hogyan történjen. A hátralévő tíz másodpercben nem tudom kifejteni azt, miért értek egyet azzal, hogy az önkormányzatoknak kell hogy legyen döntési kompetenciá ja a htofelhasználásban, és ne kötött pénzként adjuk oda. Azt gondolom, ennek számos előnye van, és furcsállom, hogy pont a Fidesz érvel egy olyan megoldás mellett, amely szigorúan pántlikázott pénzt jelent, ahelyett, hogy az önkormányzatoknak szabad dönt ési kompetenciája legyen abban, hogy a htoval fűtők között ki az, aki valóban rászorul, és lakásfűtés céljára használja fel ezt a támogatást. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szintén kétperces időke retben megadom a szót Juhász Pál úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, és átadom az elnöklést dr. Gál Zoltán elnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nagyon ös szhangban gondolkodom Varga képviselőtársammal, sőt szeretném az ő hasonlatát még élezni is, mármint az elején elhangzott szóképét, amelyben azt mondta, hogy legfeljebb abban hasonlítható az ajándékozáshoz ez az eljárás, hogy véges a keret, de a tartalma e gész más, hiszen más pénzének az osztásáról van szó. De éppen azért, mert az adófizetők pénzének az osztásáról van szó, a mi dolgunk az, hogy minél kevesebbet osszunk, mert egyébként az adófizetőkkel szúrunk ki. Ebből jön az az óriási dilemma - ami ott van küszködésként a Fidesz ajánlati csomagja mögött is, hogy ebből hogy lehet kikerülni , hogy ha nagyon sok olyan szolgáltatás van, amit az államháztartás tart fenn - egészségügy, oktatás, rendőrség és így tovább, minden ilyesmi , és nagyon sok ember él ab ból, amit az adófizető befizet, akkor az ő érthető egzisztenciális, minőségi igényeik, hogy jobb munkát akarnak végezni, azt jelentik, hogy fenyegetik a szabadpolitikák pénzeit. Például azoknak a szabadpolitikáknak a pénzeit, amit ön is kifogásolt, hogy mo st megtámadtak: az iparpolitika pénzeit, az agrárpolitika pénzeit, de fenyegetnek olyan egyszerű dolgot is, mint a millecentenáriumi rendezvények megrendezésének a pénze, mert a támogatási pénzek átmentek az egyháztámogatásra. A másik oldalon pedig abból, hogy a közalkalmazotti szféra jogos igényeit jobban elfogadja az állam, az következik, hogy kevesebb szabad pénze marad a jövő számára, mert a jelen gondja ennyire rajta van. Ugyanilyen furcsa ellentmondás van az előbb említett lakáskamatok ügye és a ma ép ülő lakások támogatásának ügye között. A múlt kötelezettsége leköti a mai adófizetőt - az ott lévő kamattámogatás , ezért kevesebbet tud a jövőre fizetni. (16.00) Ez a gyürkőzés érződik az egész csomagból és a csomag korrigálásából. Igaza van abban, a mit kifogásolt: amelyeket módosítani kellene, azokat módosítani kellene, és igaza van abban is, hogy ahonnan végül a forrásokat vette a kormány, az csak részben fogadható el könnyű szívvel, részben nem. Két megjegyzést a forrásokkal kapcsolatban. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi a felszólalási idő leteltét.) Pardon, először életemben kiléptem az időből. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Varga Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz, kétperces hozzászólásra. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tiszt elt Ház! Igaza van Lamperth Mónikának abból a szempontból, hogy a rendszer, a felhasználás talán jövőre jobb lesz, mint az idén volt.
