Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők Magyarországon történő átvonulásáról és átmeneti állomásozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más rész... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF):
3131 Volt ennek a kérdésnek - ennek a törvényjavaslatnak és ennek a határozati javaslatnak - egy olyan eleme is, Szabad György módosító indítványa, amely tú lmutatott az általános egyetértésen, és azt hiszem, hogy az a méltó figyelem, amit felszólalása kapott, nemcsak annak szól, hogy ez retorikailag a tőle megszokott hangnemben és érveléssel volt előadva, hanem annak a nagyon komoly tartalomnak, mondhatnám az t, hogy bizonyos aggályoknak is, amelyek nem csupán azokat töltik el, akik az elmúlt évtizedeknek átélői voltak, hanem mindenkit, aki felelős az ország jövője iránt. Külön öröm volt számomra hallgatni Hack Péter bizottsági elnök urat, aki - hangsúlyozta, h ogy nem mint elnök, de úgy tűnik - támogatta vagy megfontolásra ajánlotta Szabad György javaslatát. Ez nem csupán a képviselő úrnak a felelős, az ország jövőjével kapcsolatban a veszélyeket ugyancsak nem elfelejtő felfogását tükrözte, hanem azt, amire fels zólalásában Rockenbauer Zoltán képviselőtársam is figyelmeztetett, hogy a külpolitika és tágabban a nemzetbiztonság kérdéseiben minden működő demokráciában valóban kísérlet van arra, hogy egyetértés legyen. Kísérlet van arra, hogy a politikai pártok a párt érdekeket tegyék félre és a nemzeti érdeket nézzék. Nagyon fontos lenne, hogy ez mindig így legyen, és nagyon szomorú az, ha bármilyen megfontolásból, rövid távú pártérdekből ezt bármelyik párt, politikai irányzat vagy sajtótermék félreteszi. Én azonban az t hiszem, azon túl, hogy az előttünk levő javaslatokat támogatjuk, szólni kell még arról - bár az előttem szólók ezt már részben megtették; de az országnak szól ez a kérdés, és az az érzésem, hogy erről a kérdésről nem ma beszélünk először, és nemcsak azér t remélem, hogy nem ma beszélünk először, mert remélem, hogy az Országgyűlés Szabad György javaslatát támogatni fogja, és így újabb egyetértési memorandumok születése esetén újra szóba kerül ez a téma , tisztában vagyunk azzal is, hogy a mostani daytoni m egállapodás és az ennek alapján feltehetően a jövő héten Párizsban aláírásra kerülő békeszerződés sajnos még nem fejezte be ezt a szörnyű, négy éven át tartó háborút. Azt a háborút, amelynek negyedmillió halott áldozata van, sok százezer megkínzott, meggya lázott férfi és nő az áldozata, és azt is tudjuk, hogy ennek a háborúnak a kiújulása valóban bármikor fenyegethet. Clinton, az Egyesült Államok elnöke tegnap késő este mondta el azt a beszédét, amelyben nemcsak az amerikai kongresszus vonakodó tagjait, han em az amerikai népet is igyekezett meggyőzni arról, hogy az Egyesült Államoknak miért nem csak erkölcsi kötelessége, de politikai érdeke is az, hogy csapatok küldésével támogassa a délszláv béke megteremtését. Christopher, az Egyesült Államok külügyminiszt ere a New York Times tegnapi számában cikket írt arról, amit szerintem jó lenne, ha a magyar sajtó is ismertetne. Az a címe ennek a cikknek, hogy "Csapatok nélkül nincs béke". Tehát figyelembe kell vennünk azt, hogy ez valóban nem egy könnyű menet, nem egy diadalmenet, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy az érdekelt felek, a délszláv háború részesei, szenvedői után a szomszéd országok - köztük Magyarország - a leginkább érdekelt abban, hogy ez a béke megszülessen. És hogy ez a béke megszülessen, ahhoz n emcsak szavakkal, de tettekkel is hozzá kell járulni. Az elmúlt hetekben, hónapokban igen sok nemzetközi értekezleten és hazai beszélgetésen nekem szögezték a kérdést, és elmondtam válaszként: magam is úgy gondolom, ahogy azt az angolok szokták mondani, ho gy nincsen ingyen lakoma, nincsen ingyen utazás - ahogy az angol mondja: freeride , tehát nem lehet azt gondolni, hogy részesei lehetünk egy béketeremtő műveletnek anélkül, hogy megmutatnánk, hogy ezt nem csupán erkölcsileg támogatjuk, hanem politikailag is, és ha szükség van rá, akkor fizikai jelenlétünkkel is támogatjuk. (18.20) Azt hiszem, nincs szükség arra, hogy külön beszéljünk arról, hogy mi a politikai érdekünk. De arról kell beszélni, hogy nekünk, magyaroknak gazdasági, politikai érdek mellett va n még egy külön szempontunk, ami miatt rendkívül fontos ennek a békeesélynek a megragadása. Ugyanis a vajdasági magyarságnak ez létérdek. Kaposvárnak biztos, hogy egy fontos gazdasági lehetőség. Más a határ mentén elterülő területeknek is a gazdasági felle ndülés - talán nem is olyan csalóka, de bizonyára
