Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők Magyarországon történő átvonulásáról és átmeneti állomásozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más rész... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF):
3132 nem eltúlozható lehetőséget jelent. De a vajdasági magyarságnak - amely már 1520 százalékot vesztett az elmúlt pár év alatt halottakban, elmenekültekben, elűzöttekben, és a betelepültek, az odaáramlók feny egetik - alapérdeke az, hogy béke legyen ott; nemcsak azért, mert akkor ez a nyomás enyhülne, hanem azért is, mert akkor van esély arra, hogy a jogtalanul körükbe vitt, letelepített boszniai, horvátországi szerb menekültek visszatérnek oda, ahonnan eljötte k, vagy visszamennek, legalábbis Boszniába. Hiszen lássuk be - nem szép dolog ez , egy lakosságcsere történik. Az etnikai tisztogatásnak nevezett szörnyűség eredményes volt, de azt hiszem, hogy még mindig jobb egy lakosságcsere, mint a gyilkolásnak az a s zörnyű sorozata, aminek tanúi voltunk. Tehát a vajdasági magyarság érdeke az, hogy Magyarország nemcsak diplomáciai úton, nemcsak hadtápbázissal, hanem minden más eszközzel segítse elő azt, hogy ezt a békeesélyt a világ ki tudja használni. Biztos, hogy el fog hangozni - talán még ebben a parlamentben is, de még inkább a sajtóban, a közvéleményben - nemcsak az, hogy mibe kerül vagy esetleg kerülhet ez nekünk, hanem az, hogy minél inkább tartsuk magunkat távol - magyar érdekből... - az ebben v aló aktívabb részvételtől. Nem azt akarom mondani, hogy mit szólhat az a több száz nyugati anya, akinek a gyermeke már a délszláv háborúban áldozatul esett, életét vesztette. Hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy miközben sokszor nagyon jogos volt bírá lni az elmúlt évek tehetetlen, késlekedő diplomáciáját - nyugati diplomáciáját , ugyanakkor azért nem csupán humanitárius segélyt adtak sok száz millió dolláros értékben, hanem életeket áldoztak, sofőröktől katonákig. Itt szeretnék arról beszélni, hogy Ma gyarország nem engedheti meg magának... - különösen hogyha arra figyelek, amire sajnos a Ház nem figyelt talán kellően, amit Rockenbauer Zoltán képviselőtársunk és barátom elmondott az előbb , hogy a magyar részvételt árgus szemmel figyelik, nemcsak Washi ngtonban, nemcsak Brüsszelben, hanem a szomszédságban is. Bizonyára képviselőtársaim is értesültek arról, hogy három visegrádi társország - Lengyelország, Csehország és Szlovákia - legjobb tudomásom szerint már jelezte is készségét, hogy katonai erővel, fe gyveres erővel, műszaki eszközökkel, esetleg egészségügyi alakulatokkal csatlakozik ehhez a nagy nemzetközi megmozduláshoz, ami a boszniai béke megteremtését, megőrzését hivatott szolgálni. Azt hiszem, emlékszünk arra is, hogy Magyarország 199091ben úgy érezte, hogy erkölcsi okokból, a jelképesnél valamivel többet érve, az öbölháború rendezését, az ottani agresszió felszámolását egy önkéntes egészségügyi alakulattal kell támogatnia. De hogyha mi vállalhattunk kockázatot az öbölháborúban, és vállalunk bizo nyos szerény, de mégiscsak létező kockázatokat hegyi Karabahban vagy Cipruson vagy a Sinaifélszigeten, akkor azt hiszem, hogy azon a földön, ami nagyon közel van hozzánk... - most nem akarom azt mondani, hogy a történelemben a magyar királyok címében hogy szerepelt Bosznia, azt hiszem, vannak, akik esetleg ezt félremagyaráznák; de az, hogy a vajdasági érdek és a magyar nemzet biztonsága azt igényli, hogy mi maximális módon, természetesen anyagi erőnkkel arányban, de elsősorban erkölcsileg jelezzük azt, hog y ezzel az akcióval egyetértünk és támogatjuk, ez szükségessé teszi azt, hogy esetleg szükség esetén túlmenjünk azon, ami az előttünk lévő határozati javaslatban szerepel. Itt kell szólnom arról, hogy az a kép, amit a bizottsági elnökök elénk terjesztettek , nagyon rokonszenves volt, rózsás kép volt - hogy itt mindenki egyetért ebben. Nagyon sajnálom, hogy Eörsi Mátyás elnök úr a bizottsági jelentésben nem tett említést arról, hogy tegnap a bizottsági vitán Szabad György határozatijavaslatmódosítását a bizo ttság több mint egyharmada támogatta. Ha megengedi, elnök úr, ezt most pótlom, (Általános zaj.) ...és azt hiszem, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy elhangzotte egy jelzés, hanem arról van itt szó, hogy miközben én is üdvözlöm azt, hogy a jelen parlamen tben képviselt pártok ezt a két javaslatot támogatják - remélhetőleg egyhangúság vagy ahhoz egész közeli vélemény lesz , nem hallgathatom el azt - és remélem, senki sem tekinti ünneprontásnak , hogy ezt az egész ügyet lehetett volna gyorsabban és biztons ágosabban is idehozni a Ház elé.
