Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - Kósa Lajos (Fidesz) - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez - "Gáz van, nincs gáz - avagy a gázautózás problémái" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
3101 rendelt töltőállomáso król. A becslés jóságát és ezáltal értékét is jelentősen rontja, hogy a hagyományos, benzinüzemű, karburátoros gépjárművek átalakítása nem eredményezi a gépjárművek kizárólagos gázautóüzemét - tulajdonképpen egy sajátságos "öszvér"üzemeltetésre nyílik mód . Végül: nem indulhatunk ki az állampolgárok nem jogkövető magatartásából. Következésképpen az állami akaratérvényesítés egyéb eszközeire kell e tekintetben a hangsúlyt fektetni. (15.40) Gondolok itt az ellenőrzé sre, vagy esetleg a tankolócsonkok megváltoztatására. Egy esetleges újrakorlátozó rendelkezés kettős eredménnyel járna: egyfelől az állampolgárok jogkövető rétegét és közreműködését lehetetlenítené el a fentebb vázolt környezeti érdekek érvényesítésében, m ásfelől az állami kontrollfunkciók továbberősítésének igényét tenné fokozottan hangsúlyossá. Én nagyon sajnálom, hogy képviselőtársaim az ön kérdéseit nem ismerhették meg. Nem tudom, a kérdései összefüggésében mi lehetne a kimenete. Netán a képviselő úr az t gondolja, hogy praktikusabb lenne a háztartási gáz árát is felemelni? Nem hiszem, hogy ez a járható út. Én úgy gondolom, hogy ma azzal, ami a különbséget illeti a gáz- és az egyéb, a benzinüzemű anyagok tekintetében, ez megfelelő módon biztosítja ennek a használatát, és nem hiszem, hogy egy jogellenes állapotból kellene kiindulnunk. Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem képviselő urat, hogy bár egységes, de mégis környezeti szempontú közelítésből fakadó válaszomat fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megkérdezem képviselő urat, hogy elfogadjae a választ? KÓSA LAJOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkárnő! Azért interpelláltam ebben a kérdésben, mert aki a gázautózás ügyét figyeli, az két, egym ással ellentétes folyamatot lát. Egyrészt nem vitatom azt, hogy a gázautózás a karburátoros autók esetében környezetvédelmileg indokoltabb, mint a benzinautózás. Azonban látni kell azt, hogy hiába támogatunk akár egy pozitív ügyet, hogyha nem számolunk m inden következménnyel, akkor ebből katasztrófa is lehet. Katasztrófa lehet azért, mert ön sem vitatta nagyon azt a tényt, hogy a hazai gázüzemű autók nagyobbik része illegálisan tankol, nem az erre kialakított kutaknál. Ez pedig rendkívül balesetveszélyes tevékenység. Nem kell talán ismertetnem önökkel, aki újságot olvas és figyeli az idevonatkozó krónikákat, az látja, hogy minden évben nagyon súlyos balesetek történnek. Ha ez a jelenség általánossá válik, akkor erre a kormányzatnak kell valamit mondani. És hiába mondja azt az államtitkárnő, hogy természetesen ezek az átalakított autók vegyes üzeműek, kötve hiszem, hogyha valaki az átalakítás költségét vállalta, akkor adott esetben az egyébként drágább üzemanyagot használja: tehát benzint tankol, és nem gázt . Mindenesetre az kétségtelen, hogy ma az illegálisan tankolás 74 forintos árkülönbözete olyan mértékben vonzó, hogy nem lehet erről nem tudomást venni, és én szerettem volna, hogyha hallottunk volna a kormány képviselőitől valami elképzelést arra vonatkoz óan, hogy hogyan próbálja ezt az illegális tankolást megakadályozni vagy visszaszorítani, adott esetben legalizálni azzal, hogy valamilyen olyan programot vezet be az átalakítás mellett, ami biztonságosabbá teszi ezeket az otthoni tankolásokat. Miután ilye t nem hallottam, az aggodalmam nem csökkent. Az egész interpellációmnak a legfontosabb kérdésfeltevése az lett volna, hogy hogyan próbáljuk megelőzni azokat a baleseteket, amelyek az otthoni tankolásból erednek. Miután erre szemmelláthatólag azonkívül, hog y nem kellene adminisztratív eszközökkel fellépni, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási
