Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a miniszterelnökhöz - "Elmondhatják-e önről a kárpótlásijegy-tulajdonosok, hogy a magyar miniszterelnök úr szavatartó ember, avagy nem ismeri ön azt a mondást, hogy az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó?" - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
3095 DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A Magyar Orszá ggyűlésben 1994. szeptember 27én - immár tizennégy hónapja - az alábbiakat mondotta: "Rövid időn belül nagy összegű és értékes kínálatot teremtünk a kárpótoltak részére. Így például a villamosenergiaipar privatizációja nyomán az új társaságok részvényeib ől mintegy 6080 milliárd forint értékű részvényt kárpótlási jegyekkel lehet majd megvásárolni." Ehhez képest a mai napig a HornKunczekormány döntései következtében 1 milliárd forint értékű Pannon Váltó részvényeket ajánlottak fel az eredeti jogosultakna k, valamint az elmúlt hetekben további 1 milliárd forint értékű Eravis részvényt lehetett jegyezni. Ennek a jegyzése során azonban nem tülekedtek az eredeti jogosultak, mert nemcsak kárpótlási jegyeket kellett adni a részvényekért, hanem jelentős összegű, ezres nagyságrendű készpénzt is vártak tőlük, holott aki nem az íróasztal mögül ismeri a magyar nép viszonyait, az jól tudja, hogy az eredeti jogosultaknak készpénzre lenne szükségük. Ebben az időszakban a kormánytöbbsé g leszavazta azt a módosítási javaslatomat, hogy a politikai üldözöttek visszaadhassák a semmit nem érő kárpótlási jegyeiket és helyette életjáradékot kérjenek. A szocialistaszabaddemokrata többségű gazdasági társaság nem tartotta általános vitára alkalma snak azt a javaslatomat, hogy a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy ütemtervet, hogy mit kíván tenni a kárpótlási jegyekkel szembeni vagyonkínálat megteremtése érdekében. Az eredeti jogosultak figyelembevételét nélkülözte az a privatizációs politika , amely végül is több mint félszáz milliárd értékű - jól hallották, képviselőtársaim: több mint 50 milliárd forint értékű! - kárpótlási jegyet fogadott el a privatizáció során; természetesen nem az eredeti jogosultaktól, hanem azoktól a befektetőktől, akik a kormány által mélyre süllyesztett kárpótlásijegyárfolyamon felvásárolták ezeket a jegyeket, így extraprofithoz jutottak. A kormánykoalíció sem a választási ígéreteiből, sem az azt követő ígéretekből idáig nem sokat tartott be, főleg azt nem, hogy nem a kisemberek vállára rakja az átalakulás terheit. A terhek igen nagy részét a kárpótlásra jogosultak vállára tették azzal, hogy megfosztják őket szenvedéseik, vagyonuk utólagos részleges jóvátételétől. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Most ön azt ígéri a magyar népnek, hogy rövid időn belül a gazdasági stabilizáció hatására javulás lesz. Kérdem én: ugyanúgy fog teljesülni ez az ígérete, mint ahogy az 1994. szeptember 27én tett ígérete? Kérdem önt: mit ér a magyar miniszterelnök ígérete? Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az interpellációra Horn Gyula miniszterelnök úr válaszol. HORN GYULA miniszterelnök : Elnök úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tehermentesíteni is kívántam a privatizációs miniszter urat ennek a kérdésnek a megválaszolásával. Nos, igen, az hangzott el a múlt év szeptember 27én, hogy a kormány új lendületet kíván adni a privatizációnak és befejezi a kárpótlást. Az a kormány egyébként, amelynek tagjai vagy képviselői annak idején - ön ezt jól tudja, képviselő úr - ellenzéki korb an ellenezte az önök egész kárpótlási javaslatát, de vállalta a jogfolytonosság elve alapján mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket önök hordtak össze. (Felzúdulás a jobb oldalon.) 1. A kormány benyújtotta a parlamentnek a T/1584. számo n a vagyoni kárpótlás lezárásával összefüggő törvényjavaslatokat. Lehetőség van arra, hogy ebben az évben ez elfogadásra kerüljön.
