Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
3065 DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem tudom, hogy ki lehete talán mondani, hogy a médiaháborúnak vége. Sokat vártunk, sokáig vártunk erre a pilla natra, egy olyan megegyezésre, egy olyan hatpárti megegyezésre, amely talán valóban elvezethet ennek a törvénynek a megszületéséhez, hiszen hihetetlenül fontos ez a törvény. A rendszerváltás, a politikai rendszerváltás nem fejeződhet be, nem lehet tökélete snek és befejezettnek tekinteni mindaddig, amíg a negyedik hatalmi ág megtestesítőjét, a médiatörvényt, a média világát nem szabályozzuk valamilyen módon. Biztos, hogy a hatpárti megállapodás után is még sok feladata lesz a politikai pártoknak, hiszen ezen a fronton rengeteg aknát telepítettek és ezeket az aknákat fel kell szedni. Sok sérelem okozódott ezekben az elmúlt években, és ezeknek a sebeknek be kell hegedniük. Megkérdezték előttem fölszólalók is, hogy miért pont most, miért csak most született meg ez a törvény, miért nem lehetett volna ezt korábban is megtenni? Valóban, elvileg erre sor kerülhetett volna korábban is, de mégis vannak olyan történelmi pillanatok, amelyeket ki lehet használni egyegy törvény megszületésére. Több oka is van annak, hogy miért csak most került sor erre talán, illetve, hogy egyáltalán most miért kerülhetett sor erre a megállapodásra. Először is talán az, hogy az elmúlt évek csatározásaiba mintha belefáradtak volna a felek. Másodszor: az elektronikus média területe olyan kao tikus állapotba került, amely semelyik félnek, semmilyen részérdeket képviselő csoportnak nem jelenti érdekét fenntartani ezt az állapotot. Harmadrészt pedig talán az a lehetőség, hogy egyfelől a kormánypártok 72 százaléka lehetővé teszi egy kétpárti törvé ny elfogadását, tehát az elvi lehetőség itt lebegett a Házban, hogy akár hatpárti megállapodás nélkül is elfogadjuk ezt a törvényt, másfelől a kormánypártoknak az a belátása, hogy szerették volna mindenáron elkerülni ezt a lehetőséget. Ez a két kényszer ny omta egymáshoz a feleket, és ez az elmúlt négy évnek a tapasztalata is: jobb lenne mégiscsak megegyezni és ezt a törvényt valamilyen módon elfogadni. A hatpárti tárgyalások egy meglehetősen új stílust jelentettek az eddigi tárgyalások és eddigi politikai g yakorlat során a Házban. A felek nagyfokú önmérsékletről tettek tanúbizonyságot, amikor nyitott ajtók mögött, tehát nem zárt ajtók mögött tárgyaltak, de javaslataikat, felvetéseiket mégis egymással beszélték meg, nem a nyilvánosság elé vitték ki, a presztí zsérdekeiket háttérbe szorították, nem abból kívántak maguknak politikai tőkét kovácsolni, hogy melyik párt milyen típusú javaslattal áll elő, és hogyan tudja más pártokat arra kényszeríteni, hogy ezekhez csatlakozzék, hanem valóban egyfajta szakmai munka folyt. Ezeken a hatpárti tárgyalásokon végül is egy nagyon vékony mezsgyén kellett a tárgyaló delegációknak végigmenniük. Ez a mezsgye egyfelől a politikai bizalmatlanságnak az oldása, másfelől pedig a szakmai racionalitásnak a fenntartása. Hiszen be kell vallanunk, hogy számos esetben politikai megoldások ütközhetnek szakmai racionalitás érdekeivel, miközben szakmailag racionálisnak, ésszerűnek látszó megoldások nem tudják oldani a politikai bizalmatlanságot a politikai erők között. Én mindenesetre meg sze retném köszönni tárgyaló partnereinknek, illetve azoknak a pártvonalat képviselőknek, akik részt vettek ezeken a tárgyalásokon, hiszen rendkívül tanulságos és eredményes volt mindnyájunk számára. Én három fő területet emelek ki ebből a törvényből, amiről n éhány szót szólnék. Az első terület az, hogy a törvény lehetővé tette, lehetővé teszi azt, hogy a politikai befolyásolás megszűnjék ezen a területen. Mondhatnám azt is, hogy a politikusok felelőssége volt az, hogy a médiákat fölszabadítsák a politikusok le hetséges befolyásolása alól. Ezzel a tettével az Országgyűlés, ha elfogadja ezt a törvényt, nagyfokú önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, hiszen mindnyájunk számára fontos az, hogy a médiák, különösen az elektronikus médiák függetlenül, politikai
