Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
3066 befolyást ól függetlenül működjenek. Ehhez is kellett több évnek a tapasztalata. Nyilvánvaló volt, hogy a korábbi, alkotmányellenes szabályozás alapján a mindenkori kormánypártoknak lehetősége van arra, hogy beleturkáljanak az elektronikus média világába, megpróbálj anak nyomást gyakorolni arra. De az elmúlt négyöt év arra is példát mutatott, hogy talán felesleges, hiszen ez szavazatokra nemigen váltható át. És ez a tapasztalat hozzájárult valószínűleg ahhoz a belátáshoz, ami a pártokat vezette a megállapodás során. Változott a korábbi törvényjavaslatokhoz képest is e tekintetben is az új megállapodás, hiszen, mondjuk, az országos rádió- és tvtestület felállásánál, döntési mechanizmusának kialakításában egy szélesebb konszenzust igénylő mechanizmust fogadott el a hat párti tárgyaló bizottság, mint amilyen akárcsak a '92es megállapodás vagy a korábbi megállapodások lehettek. Eredménynek tekinthető az is, hogy éles határvonal húzódik a politika által elérhető és már nem elérhető területek között. A közmű sorszolgáltatóknak a kuratóriumába, kuratóriumi elnökségébe még paritásos alapon delegálnak az ellenzék és a kormánypártok. Egy széles konszenzus kell ahhoz, hogy a tv, a rádió és a Duna TV elnökét megválasszák ezek a kuratóriumok, de ugyanakkor csak az e lnök kiválasztásában érvényesül ez a politikai konszenzus. Attól kezdve az elnök munkájába, tartalmi munkájába beleszólásuk nincs abban az értelemben, hogy a törvény kimondja, hogy a műsorszerkesztésbe nem szólhatnak bele, és hogy az alelnököket maguk a rá dió- és tvelnökök választják meg. Fontos az is, hogy a törvény előírja, hogy a különböző nemzeti közműsorszolgáltatók és országos földi csatornák között nemcsak egyfajta piaci versenynek kell létesülnie és keletkeznie, hanem hírversenynek is. Ez a törvén y előírja, hogy főműsoridőben legalább 20 perces egybefüggő hírműsort kell egymástól függetlenül szerkeszteniük az országos frekvenciával rendelkező műsorszolgáltatóknak. A második fontos pontja talán ennek a törvénynek az állami monopólium lebontása. Akár milyen kifinomult rendszert állítottunk volna fel arra, hogy semmilyen politikai erőnek közvetlen befolyása ne legyen a televízió vagy a rádió fölött, mindaddig ezt nem lehet tökéletesen kizárni, amíg egyetlenegy van ezekből, amíg dominálják a piacot, amíg állami monopóliummal rendelkeznek. Akkor óhatatlanul felerősödik a politikai nyomás iránti inger a politikai erőkben. És ezt az ingert teszi értelmetlenné, ennek az ösztönnek a kiélését teszi értelmetlenné az, hogyha verseny van a piacon, és ezt a verseny t szolgálja az, hogy a televízió 2es földi csatornáját, illetve az úgynevezett 58as csatornát koncesszióba adja egy nagyon rövid határidőn belül a törvénytervezet, ezáltal megteremti a hírversenynek és egyáltalán a versenynek a feltételeit is. (12.00) Rá adásul a törvénytervezet rendelkezik arról, hogy ez a verseny a magán- és közszolgálati adók között ne jelentsen egyben egy technikai megoszlást is, hanem mind a földi, mind az égi csatornák tekintetében kiegyensúlyozottan megjelenjen a közszolgálati és a magánadók versenye. Egyben ez a törvény új piacokat is teremt mindazoknak, akik ebben a szférában dolgoznak. Érthető bizonyos értelemben mindazoknak az aggálya, akik jelenleg a televíziónál, rádiónál dolgoznak, hogy vajon ez a törvénytervezet nem szűkítie az ő lehetőségeiket ezen a piacon; hiszen ez a törvénytervezet valóban megpróbálja egy racionálisabb gazdálkodásra késztetni ezeket a az intézményeket is. De azáltal, hogy új piacok teremtődnek, valóban azok a szakemberek, akiknek a munkája nélkülözhetetl en, munkát tudnak találni, munkalehetőséget tudnak találni az új piacokon is, s nemcsak a közszolgálati médiumok területén kell elhelyezkedniük, és ott hasznosítani a tudásukat. Harmadrészt, amit kiemelnék, az a törvénynek a finanszírozási rendszere. Eddig - láthattuk az elmúlt 5 év tapasztalatából is - egyfajta alku volt a politika, a televízió és a rádió között. Minden egyes évben meg kellett alkudni, hogy vajon az országgyűlés mennyit ad a tvnek és a rádiónak. Ezt az alkut próbálja a törvénytervezet kii ktatni, megszüntetni, és egy normatív finanszírozásra átállni, ahol az a kérdés, hogy mennyi pénzt kap a televízió vagy a rádió, nem lehet függvénye annak, hogy mennyire lojális az éppen hatalmon lévő pártokhoz - vagy kormányon lévő pártokhoz , és ezáltal
