Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2932 A szabadságharc leverése után - tudjuk nagyon jól, hogy más intézményekhez hasonlóan - ennek a törvény nek a végrehajtása is meghiúsult. Azonban a kiegyezés után, amikor újra állandósultak az egyházpolitikai reformok a politika napirendjén, megszületett az 1868. évi LIII. törvénycikk, amely egyenlő jogokat biztosított a törvényesen bevett keresztény vallásf elekezeteknek. Az 1895. évi XLII. törvénycikk pedig az izraelita vallás egyenjogúsítását fektette le. Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, ebben a folyamatban az 1895. évi XLIII. törvénycikk - amelyet száz évvel ezelőtt szentesített Ferenc József - nem hozot t előrelépést, sőt kifejezetten visszás helyzetet teremtett azzal, hogy a "bevett" egyházak csoportja mellett megteremtette az úgynevezett "elismert" egyházak csoportját, és ezzel közjogilag egy egyházi rangsort létesített. Ebből a csoportosításból szü letett meg a gyakorlatban harmadik kategóriaként az úgynevezett "tűrt" felekezetek csoportja. Azoké a vallási közösségeké, amelyek mind a bevett, mind az elismert státuszon kívül rekedtek vagy maradtak. Ennél a pontnál érdemes felidézni, hogy mit mondott E ötvös József a törvény előtti egyenlőség tárgyában 1868. június 24én a "szabad egyház szabad államban" közismert elvét megfogalmazó, híres képviselőházi beszédében. Tehát 1868. június 24én hangzott el a beszéd, amelyből idézek: "A vallásoknak valóságos e gyenlőségét, a valóságos viszonyosságot, általában azon viszonyt, amelyben a vallásnak alkotmányos államban az államhoz állnia kell, csak úgy lehet létesíteni, ha egy, minden felekezetre egyaránt szóló általános törvény hozatik. Oly törvény, melyben a külö nböző vallásfelekezeteknek egymás közti viszonya és viszonyai az államhoz az egyenlőség elve szerint tökéletesen egyformán határoztatnak el. Azonban ily törvény hozatalánál első feltétel, hogy a viszony, amelyet a különböző vallások az állam irányában elfo glalnak, tökéletesen ugyanaz legyen." Majd később így folytatja Eötvös: "Egyről azonban, tisztelt Képviselőtársunkat - ezt azért mondja, mert interpellációra válaszolt - és az egész Házat biztosíthatom, hogy azon percben, melyben ily törvénynek a Ház elé t erjesztése lehetségessé válik, a kormány egy óráig sem fog késni annak előterjesztésével, mert először az 1848. évi XX. törvény teljesítését kötelességének ismeri, mert másodszor meg van győződve, hogy oly országban, melynek polgárai különböző vallásokhoz tartoznak, az egyetértés csak a különböző felekezetek függetlensége és viszonyossága mellett tartathatik fenn, végre, mert valamint újabb időben minden egyház átlátta, hogy a vallási érzelemnek és a vallásosságnak fenntartása semmi által nem biztosíttatik úgy, mint a szabad egyház által a szabad államban." Tisztelt Ház! Abból, amit elmondtam, az 1895. évi XLIII. törvénycikk idevágó passzusairól, kitűnik, hogy ez a törvény bizony nem teljesítette azokat az elvárásokat, amelyeket Eötvös József megfogalmazott. Nagyon szemléletes például az, amit Sághy Gyula képviselő úr elmondott 1894. október 18án, csütörtöki napon a képviselőházi vitában. Ebből a beszédből is idézni szeretnék: "Hiszen ezen kategóriák felállítása mellett - ezek a bevett és a törvényesen elism ert kategóriák, amelyekről szóltam az előbb - az állam tulajdonképpen felekezeti talajra helyezkedik, mert a bevett vallásokban lényegileg állami vallásokat konstituál, ezekkel szemben egyéb vallásokat nem államiaknak deklarál, amivel a vallások erkölcsi é rtékében tesz különbséget, megkülönböztetvén privilegizált és nem privilegizált vagy jobban és kevésbé privilegizált erkölcsi értékben első és második vallásokat, sőt esetleg majd még harmadrendű vallásokkal is fogunk találkozni." Zárójelben jegyzem meg, a mint erre utaltam, ez a gyakorlatban így is történt: a tűrt felekezetek váltak a harmadrendű vallásokká. Mármint azok a vallások, amelyeket a tűrt felekezetek tagjai követtek. "A modern jogállam jogegyenlőségi irányzata, tisztelt Ház, nem ismerheti többé a közszabadságok terén a privilegizálás rendszerét." Tisztelt Ház! Azt hiszem, a mai nap sem lehet ezt jobban megfogalmazni. Mindig fölüdítő egyébként olvasni a száz évvel ezelőtti, sőt még régebbi parlamenti felszólalásokat, úgyhogy az ember ilyenkor csak rájön arra, hogy bizony sokszor történik az meg, hogy az élet előremenetele által a dolgok és a színvonal sokszor nem jobbak lesznek, hanem alatta maradnak bizonyos színvonalnak.
