Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2933 Tisztelt Ház! Azokat a jogi különbségeket, amelyeket e hármas kategóriába sor olás felidézett, itt nem akarom részletezni. Ezek miatt a különbségek miatt fogalmazták meg többen egyébként azt a kritikát annak idején, hogy a törvény nem is annyira a vallásszabadságról, hanem valójában bizonyos vallások szabad gyakorlásáról szól. A sza badság és viszonosság tulajdonképpen csak a bevett felekezetekre terjedt ki. Az úgynevezett elismert felekezetek tevékenysége olyan mértékű hatósági korlátozás alá esett, hogy önállóságukról nem lehet beszélni, az névleges maradt. (21.20) Jellemző, hogy ke vesebb joggal rendelkeztek, mintha tagjaik ugyanazt a vallási tevékenységet nem felekezeti formában, hanem normál polgári egyesület formájában végezték volna. Éppen ezért valószínűleg nemcsak az engedélyező főhatóság önkénye, hanem ez is közrejátszott abba n, hogy a második világháború végéig mindössze két vallási közösség, a baptista és az iszlám alakult elismert felekezetté, holott az országban, mint tudjuk, számos más közösség - például nazarénus, metodista, adventista, pünkösdi és még sorolhatnám - létez ett. A dolgokhoz hozzátartozik például az iszlám felekezetnél, hogy ennek az elismerése az első világháború alatt történt meg, és köztudott, hogy akkor Törökország oldalán Magyarország ugyanannak a szövetségi rendszernek volt része, amelynek Törökország, t ehát az iszlám elismerésének a politikai célzata elég nyilvánvalónak látszik. Az elismert felekezetiség sáncain történő kívülrekedés vagy maradás, tisztelt képviselőtársaim, viszont tálcán kínálta a vallási és etnikai másságot nem toleráló s a vallási kise bbségeket szektának bélyegző Horthyrendszernek a lehetőséget a kisfelekezetek működésének totális ellenőrzésére, betiltására, tagjaik rendőri felügyelet alá helyezésére és internálására. Bár itt is meg kell jegyezzem zárójelben, hogy valójában ezt elemezn i most csak jogelméleti kérdés, igazából a bevett status sem oltalmazta meg például az izraelita hitfelekezetet a teljes jogfosztástól. Nem is csoda, tisztelt képviselőtársaim, hogy az 1947. évi XXXIII. törvénycikk, amely megszüntette az elismert vallásfel ekezetek hátrányára fennálló különbségeket, mindössze ennek a törvénynek három paragrafusát tartotta életben, azt a három paragrafusát, amely az új felekezet alapításra vonatkozik. A rendezést ezen a területen is az 1990. évi IV. törvény hozta, hiszen az l 947. törvény meghozatala után nem sokkal beköszöntött a kommunista korszak, amely mint tudjuk, általános vallásellenességéről volt egyrészt híres, másrészt alkalmatlan volt mindenféle szabadságjog biztosítására, és ez alól nyilvánvalóan a vallásszabadság s em volt kivétel. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvények szintjén ma tehát a jogegyenlőség elve létezik. Remélem, hogy az új alkotmány kidolgozása során a vallásszabadságnak ez a sarkalatos tétele az új alkotmányba is bekerül. A gyakorlatban viszont, tiszte lt Ház, többször érhetők tetten diszkriminációs tendenciák. Különösen helyi szinteken tapasztalhatók olyan esetek, amikor az egyenlő elbánás elvéből mindössze az "elbánás" marad. Tudomásul kell vennünk azt, tisztelt képviselőtársaim, a kisebbségi kérdés ne mcsak nemzeti, hanem vallási területen is létezik. Eredetileg is innét eredt egyébként, amire például jó bizonyítékul szolgálnak az 1555ös augsburgi vallásbéke vagy az 1648as vesztfáliai béke vonatkozó cikkelyei. A vallásos társadalom nem homogén tehát t isztelt Ház, ellentétben azonban a nemzeti kisebbségekkel, a vallási kisebbségek nem igényelnek kedvezményes megkülönböztetést vagy - hogy a mostanság használt szóval éljek - pozitív diszkriminációt. Mindössze azt igénylik, hogy jogaikat tartsák tiszteletb en, hagyják őket békén. Mindent összegezve, e témáról a jogegyenlőség témájáról megállapítható, hogy a törvény előtti egyenlőség területén az 1895. évi törvény tanulsága az, hogy nem lehet a vallásszabadság súlyos sérelme nélkül különböző egyházi kategóri ákat létesíteni, már ami a jogosítványokat illeti. Hogy miért emlegetem ezt esetünkben, tisztelt Ház, miért vetődhet fel ez a kérdés? Azért, tisztelt
