Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2931 Tisztelt Há z! Szólnom kell azonban a Ferenc József által 100 évvel ezelőtt szentesített törvény fogyatékosságairól, hibáiról is. Ugyanis ilyenek is voltak. Adós maradt a törvény az állam és az egyház viszonyának a rendezésével. Adós maradt a törvény előtti egyenlőség következetes érvényesítésével. Nem nyúlt továbbá a pénzügyi kérdésekhez. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, a század egyházpolitikája, mármint a múlt század egyházpolitikája nemcsak a törvény előtti egyenlőség iránti küzdelemtől, az úgynevezett elkeresztel ési ügyektől, a polgári házasság iránti igénytől volt hangos, hanem az egyházi pénzügyek is folyamatosan a viták kereszttüzében álltak. Elég, ha csak arra utalok, hogy '48ban például megszüntették a kötelező tizedfizetést, illetőleg a vallási alapok az eg ész múlt század során szintén a viták kereszttüzében voltak. (21.10) Tisztelt Ház! Nézzük először az állam és az egyház viszonyával kapcsolatos kérdést. Az állam és az egyház viszonyának az elválasztás révén történő rendezése egészen 1990ig váratott magár a. Jelenlegi törvényünk, az 1990. évi IV. törvény rendezte ezt, kimondva a 15. § (1) bekezdésében azt az akkor már alkotmányban létező elvet, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Kimondta továbbá a törvény azt, hogy az eg yház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Kimondta továbbá az 1990. évi IV. törvény azt, hogy az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. Tisztelt Ház! Az állam és az egyház kapcsolattartása ideális formájának az ügycentrikus formát tartom. Azt a formát, amelyben az egyházak ügyeinek intézése nem speciális állami egyházügyi szerveken keresztül történik, hanem a mindenkire érvényes normál eljárási rendben, mindig az adott ügy s zerint illetékes hivatalban. Azt a tényt - tisztelt Képviselőtársaim , hogy az egyházi ügyeknek a kormányban jelenleg címzetes államtitkára, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban külön főosztálya van, kényszerűségből veszem tudomásul. Az ingatlanvis szaadás lebonyolítása és az államot és az egyházat pénzügyi téren jelenleg is összefonó támogatási rendszer üzemeltetése az, amely ezt a struktúrát élteti. Ezért ezt a struktúrát átmenetinek tartom, tisztelt képviselőtársaim. Az átmenetiség tényét éppen az ért nem árt hangsúlyozni, mert célszerű elkerülni az állandósítás látszatát. Tisztelt Ház! Az állam és az egyház elválasztásával az állam az egyházi ügyektől távolabb került, és ez nagyon helyes. A vallási ügyekbe történő be nem avatkozásnak, a vallási, vi lágnézeti pártatlanság, elfogultság követelményének azonban nemcsak az államhatalmi ágak szintjén, hanem mindenütt érvényesülnie kell, ahol közhatalmat gyakorolnak. Így az önkormányzatok szintjén is. Nem lenne jó, tisztelt képviselőtársaim, ha az állami tá volságot az önkormányzatok "közelsége" váltaná fel. Ez annál is fontosabb, mivel a hatalom decentralizálása folytán az önkormányzatok lassan sokkal inkább meghatározzák az ember életterét, mint a központi államhatalom. A polgármesterek vagy az önkormányzat i képviselőtestület többségének vagy az önkormányzati bizottságok elnökeinek világnézete, vallása nem vezethet az "Akié a föld, azé a vallás" elvének "Akié az önkormányzat, azé a vallás" formájában történő újbóli életre keltésére. Tisztelt Ház! Ami a másod ik kérdéskört illeti, a hiányosságok közül, azaz a törvény előtti egyenlőség kérdéskörét, itt azt kell aláhúzzam, hogy törvény előtti egyenlőség nélkül nincs valódi vallásszabadság. Hosszú és rögös volt az út, tisztelt képviselőtársaim, amely az uralkodó v allás kényszerétől a vallási tolerancián, türelmen keresztül elvezetett a vallási jogegyenlőségig. A vallási jogegyenlőségért folytatott küzdelem az emberi méltóság és az egyéni szabadság iránti küzdelem része volt, és jelentős mértékben hozzájárult a polg ári szabadságok mai létezéséhez. Ennek a küzdelemnek hazánkban többek között jelentős állomása volt az 1848. évi XX. törvénycikk, amely bevetté nyilvánította az unitárius felekezetet, egyenlőséget és viszonosságot állapított meg a bevett felekezetekre nézv e. Nem véletlen, hogy ezt megelőzően az 1848as 12 pont egyike nemcsak a polgári, hanem a vallási tekintetben is követelte a törvény előtti egyenlőséget.
