Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2930 kormánnyal is felvenni a kapcsolatot, meggyőzni arról, hogy nagyon fontos, hogy azokat a nemzetközi elvárásokat, azokat a kötelezettségeket, amiket különben vállaltak, t eljesítsék. S itt szólnék az eszközökről. Én egyetlen eszközt emelnék ki, az annyit szidott, az annyiszor szapult alapszerződést. Én ezt igen jó eszköznek tartom, hiszen ez egy konkrét, megfogható jogalap, aminek az alapján hivatkozhatunk arra, hogy íme, d eklarálták ők is, hogy Európába igyekeznek, beemeltek ebbe a dokumentumba nemzetközi szerződéseket - akkor tessék ezeket komolyan venni, tessék ezeket megvalósítani és a hazai gyakorlatukban is érvényesíteni! Én azt hiszem, előbbutóbb Szlovákia is eljut o da, hogy belássa annak fontosságát, hogy a kisebbségekkel ugyanúgy kell bánni, mint a többségi nemzettel, sőt fokozott védelemben kell őket részesíteni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napi rend utáni felszólalásra jelentkezett Mészáros István László képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége, "A vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikk szentesítésének centenáriuma alkalmából" címmel. Megadom a szót Mészáros István Lászl ó képviselő úrnak. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt képviselőtársaim! Önök, akik ilyen késői órában ittmaradtak, én azt hiszem, hogy jól tették, ugyanis egy olyan centenáriumhoz érkeztünk, amelyről méltó itt a Há zban megemlékezni. Holnap lesz ugyanis 100 éve annak, hogy Ferenc József szentesítette a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikket. Ezzel a törvénnyel fejeződtek be a múlt század végének egyházpolitikai reformjai. Egyébként zárójelbe n jegyzem meg, hogy ebből az alkalomból centenáriumi megemlékezésre kerül majd sor pénteken a parlament felsőházi termében. A megemlékezés szervezője a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Tisztelt Ház! Mivel a reformok csomagszerűen több törvényben ölt öttek testet a múlt század végén, ez a törvény nem szakítható el, nem értékelhető a csomag többi eleme nélkül. A nem sokkal korábban elfogadott, polgári házasságról szóló törvény például lehetővé tette a szabad társválasztást, ami ugye, ma teljesen termész etes. A gyermekek vallásáról szóló törvény feljogosította a szülőket arra, hogy kiskorú gyermekeik vallásáról maguk döntsenek. Az izraelita vallás egyenjogúsításáról rendelkező törvény pedig egy nem keresztény felekezetre terjesztette ki az egyenlőség és a viszonosság elvét. Ebbe a sorba illeszkedett még egyébként az állami anyakönyvezésről szóló törvény is. Tisztelt Ház! A vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény ugyancsak fontos jogokat rögzített. Először rögzítették Magyarországon mindenkit megillető, t ehát egyéni jogként a vallásszabadságot. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a polgári átalakulás előtt a vallás szabad gyakorlása - már a szabadságot én most a korabeli viszonylatban értem , intézményekhez kötődött - ilyen intézmények voltak az egyházak - vagy városokhoz, földterületekhez tapadt. Emlékeznek biztos, képviselőtársaim a tanulmányaikból az "akié a föld, azé a vallás" kitételre, és utalni szeretnék például Erdélyre, az ottani városokra, amelyek, a városok valóban fellegvárai voltak annak idején a vallás szabad gyakorlásának. A vallásszabadság egyéni oldalának kidomborítása azt jelentette, tisztelt Ház, hogy mindenki jogot nyert arra, hogy vallását szabadon válassza meg, valamely felekezetbe önként belépjen, illetőleg onnét önként kilépjen, vagy a dott esetben akár vallástalan maradjon. A társulási szabadság korlátozott mértékben bár, de a vallás területén is elismerést nyert, lehetővé vált, hogy az azonos hitet valló polgárok vallásfelekezeteket létesíthessenek. Ez azért volt nagy eredmény, tisztel t képviselőtársaim, mert a polgári átalakulást megelőzően Európaszerte nem jogszabályok, hanem legtöbbször csak véres vallásháborúk árán szerveződhettek meg az uralkodó vallástól eltérő irányzatok. A korabeli Erdély ritka kivétel volt ez alól.
