Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
2902 A modern piacgazdaságban a térségi politika fő célja az ország területi adottságainak optimális használata, kihasználása. A parlament, az állam, a kormány felelőssége megkerülhetetlen és hossz ú távú ezen folyamatok csillapítására a káros folyamatok értelmében, illetve optimalizálása a pozitív folyamatok tekintetében. Az állam szerepvállalása itt tartós marad az elkövetkezendő tíztizenöt évben egészen bizonyosan. Éppen ezért mi nem tudtunk elte kinteni attól, hogy ezen állami feladatvállalás ne törvényi garanciával valósuljon meg az elkövetkezendő időszakban. Vitatom tehát azok álláspontját, akik azt mondják, hogy előbb a forrásokat kell megteremteni, előbb a célokat kell megteremteni, előbb csak a válságtérségeket kell kezelni, itt nem indokolt törvényi szabályozás, elegendő a kormánynak a források biztosítása. Nem így látom ezt a kérdést. Nem így látom azért, mert ez a törvény intézményteremtő törvény, megteremti az állam szerepvállalásának és f elelősségének átláthatóságát, világossá teszi a területfejlesztés, területrendezés folyamatait az elkövetkezendő időszakban, és ezáltal szabályozottabbá teszi azt az állami felelősségvállalást, amely - még egyszer mondom - elkerülhetetlen és megkerülhetetl en az egyik oldalról, a másik oldalról azonban az állampolgárok, az önkormányzatok számára átlátható folyamatok, törvényi rendezés keretében kell hogy megvalósuljon. Úgy gondolom, ugyanúgy, ahogyan az ipari újjáépítésnek, a területfejlesztési stratégiának is azzal kell számolnia ugyanakkor, hogy az elkövetkezendő tíztizenöt évben először a válságrégiók további leszakadásának mérséklése és a modernizációt ösztönző új intézmények és eszközök folyamatos kiépítése lesz a feladata. Ezért is gondolom azt, hogy á mbár a törvényhez ragaszkodnunk kell, az elkövetkezendő időszakban sokkal inkább rugalmasan kell alkalmazkodnunk ahhoz a feltételrendszerhez, feladatrendszerhez, amelyet a törvény szabályoz és amely olyan intézményeket teremt, amelyek az elkövetkezendő idő szakban a valóságban funkcionálni kezdenek, s nagy valószínűséggel számot kell majd vetnünk - parlamentnek, törvényhozónak - azzal, hogy az elkövetkezendő időszakban magunknak is ellenőriznünk majd kell ezen intézményrendszer kialakulását. Ebben az értelem ben a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény tulajdonképpen a magyar regionalizmus első törvénye, ha tetszik, a regionalizmusról szóló törvény kezdeményezése a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény. Nem véletlen, hogy többen a szak mai vitákon, bizottsági meghallgatások és bizottsági véleménymondások kapcsán is utaltak arra, hogy esetleg akár a törvény címe is változhatna a regionális irányba, szólhatna arról, hogy ez a törvény a regionális politikai folyamatok szabályozására hivatot t. A területi válságkezelés nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy központi akciók önmagukban nem lehetnek sikeresek. A térségi fejlődés politikai eszközökkel, közvetlen állami beavatkozásokkal csak kis mértékben befolyásolható, még akkor is, ha egy t udatos kormányzati politika fontos korrekciókat hajthat végre a spontán folyamatokon. A válsághelyzetek megoldása csak a különböző problémákat komplex módon kezelő, a helyi sajátosságokat messzemenően figyelembe vevő, a pozitív kezdeményezéseket felkaroló helyi, térségi stratégia kidolgozásán és megvalósításán alapulhat. Ebben az értelemben a területfejlesztési politikának modellt kell váltania. Így ebben az értelemben ez a törvény az eddigi területfejlesztési politikához képest egy modellváltást kikényszer ítő törvény. Bármennyire is szorítóak a gazdasági gondok, bármennyire is indokoltnak tartják sokan az erőforrások szűkössége és a közigazgatási racionalitás miatt a központosítás fenntartását, az irányváltás lényege nem lehet más, csak a területfejlesztési döntések decentralizációja, a közvetlen állami beavatkozások mérséklése s egy ehhez igazodó, új intézményrendszer kiépítése. Miközben arról beszélek, hogy mindezt célnak és szükségszerűségnek tartom, aközben azt is hangsúlyozom: mindezen decentralizálás n em jelentheti azt, hogy a területfejlesztés és rendezés kérdésében az állami szerepvállalás, az állami felelősség megkérdőjelezhetetlen lenne. A dekoncentráció, a területi irányítási rendszer, a területi térségi szerveződés nem jelentheti soha az állam és a kormányzat felelősségvállalásának csökkentését, jelentheti azonban egy jobban működő
