Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A magyar energiaszektor privatizációja elleni népi kezdeményezésről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2894 Én úgy gondolom, ha Csépe képviselőtársam hiányolja és kevesli ezeket a regulációs tételeket, akkor ezeket már a korábba n, a '94ben meghozott, az energiaszolgáltatásról szóló törvényekben lehetett volna még tovább fokozni - sajnos ezek nem történtek meg. Összefoglalva: az a meggyőződésem, hogy a parlament nem adhat teret annak, hogy korábbi döntéseket, többséggel hozott dö ntéseket rendre többszörösen napirendre tűzzünk, mert ezzel elbizonytalanítjuk azokat a befektetőket, akik évek óta folyamatosan itt vannak és tárgyalnak. És azt hiszem, hogy nem elhanyagolható, hogy ezzel a parlamentet is egyfajta üresjáratra késztetjük. Még egyszer tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy ne támogassa a napirendrevételt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt frakciójából. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság javaslata meglehetősen lakonikus és egyszerű, kizárólag arra hivatkozik, hogy a népi kezdeményezés alapján nem lehet tárgysorozatba venni a magyar energiaszektor privatizációját. Ebben formálisan iga za van a gazdasági bizottságnak, a népi kezdeményezés valóban nem ért el olyan aláírásmennyiséget, ami alapján kötelezően tárgysorozatba kellene venni ezt a kérdést. Azonban más törvények, amelyeket önök is megszavaztak annak idején a parlamentben - példá ul a privatizációs törvény , előírják azt, hogy ha a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai ágazat privatizációjára készül a kormány, akkor ezt igenis a parlament elé kell hozni. A parlamentnek tárgyalnia kell a kormány előterjesztése alapján - hangsúlyo zom: a kormány előterjesztése alapján - azokat az elveket és stratégiai szempontokat, amelyeket az adott ágazat privatizációjakor érvényesíteni akar. Ezt a kormány nem tette meg. Én azt gondolom, hogy már önmagában ez a törvényhely és erre a törvényhelyre való hivatkozás is elegendő kellene hogy legyen ahhoz, hogy elgondolkozzunk, vajon be akarjae tartani a privatizáció során a kormány a rá kötelező törvényeket vagy sem. Eddig nem jók a tapasztalataink: nem tartotta be azokat - és nemcsak ebben a kérdésben nem. Én úgy gondolom, hogy ez a kormány akkor, amikor a nemzetgazdaság szempontjából ilyen kulcsfontosságú ágazat privatizációjára készül, nem rendelkezik megfelelő stratégiával. Ez az oka annak, hogy ezt elmulasztotta a parlament elé beterjeszteni. Hogy egy bizonyítékkal is szolgáljak: mindnyájan észrevehették, akik az újságokat olvasták, hogy a kormány az eredeti tenderkiíráshoz képest is változtatásokat eszközölt például a szolgáltatók részvényvásárlási opciói kapcsán a lehetséges privatizatőr felé. Én azt gondolom, hogy ilyen jellegű változtatások csak akkor következhetnek be, ha a kormány stratégiája percről percre változik, márpedig ebben az esetben azt kell kimondani, ennek a kormánynak nincsen stratégiája, egészen egyszerűen egyetlen szempont vezérl i: minél több pénzt kapni ezért az ágazatért. Ez pedig olyan szempont, ami legfeljebb néhány órára vagy néhány hónapra elegendő, de semmiképpen sem többre, ez a privatizáció ugyanis előkészítetlen. A magyar nemzetgazdaság érdekeit nem tudjuk érvényesíteni ebben a privatizációban, azért nem, mert egy sor szabályozási kérdés hiányzik. Nem tudom, hogyan képzeli a kormány érvényesíteni az elképzeléseit akkor, amikor alapkérdéseket nem volt hajlandó a parlament elé tárni, és a parlamenttel alaptörvénymódosításo kat nem volt hajlandó végrehajtatni. Elég ha az aranyrészvénykonstrukcióra utalok, aminek a jogszabályi környezete egyszerűen nincs meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor mire fog hivatkozni a kormány, ha véletlenül jogi természetű vitája támad az aranyr észvényhez kapcsolódó jogosítványok esetében.
