Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A magyar energiaszektor privatizációja elleni népi kezdeményezésről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2893 követelmény, hogy a kormány adjon tájékoztatás t és elemzést a privatizáció eddigi folyamatáról és a döntés lehetséges következményeiről. Ennek hiányában felelősségteljesen állást foglalni nem lehet. Ezért nem tudjuk támogatni a gazdasági bizottság javaslatát, és ezért az MDF parlamenti frakciója javas olja a kérdés további napirenden tartását és tárgysorozatbavételét. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. GÖ NDÖR ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt frakciója javasolja a képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy a magyar energiaszektor privatizációja elleni népi kezdeményezést ne tűzze a parlament napirendjére. A kérdést el lehetne intézni olyan egyszerűen, hogy nem gyűlt össze kellő számú aláírás ahhoz, hogy ezt napirendre tűzzük. De néhány érvet hadd sorakoztassak fel, úgy, mint azt képviselőtársaim tették ezt megelőzően. Vajon miért nem jött össze a kellő számú aláírás? Feltételezhető, hogy a v álasztópolgárok kellő bölcsességgel távol maradtak az aláírástól. Hadd mondjam ezt azért, mert mindannyiunknak fel kell ismerni - nekünk, a parlamentnek is , hogy egy gazdasági kérdés mögé olcsó, népszerűséghajhászással megpróbáltak egyéni politikai ambíc iókat elbújtatni. Mit ígértek a választópolgároknak, az energiafogyasztóknak? Azt az illúziót, hogy ha nem lesz privatizáció, akkor az árak maradhatnak a korábbi színvonalon. Azt hiszem, érdemes lenne vitatkozni azzal, amit Kádár képviselő úr mondott, hogy ezek az árak és a pazarlásunk vajon mennyiben járultak hozzá az egyensúlyi zavarunkhoz. Magyarországon 1990 óta az előző kormány, az előző parlament kezdeményezésére elkezdtük a piacgazdaság építését, ezt léptennyomon megkérdőjelezni vagy csak látszólag akarni, nem lehet. Az energiaszektor privatizációjáról az első döntések 1992ben születtek, és akkori többségi külföldi tulajdont helyeztek kilátásba. A jelenlegi parlament és kormány nem tesz mást, mint továbbviszi következetesen ezt a szándékot. Azt hisz em - ahogy Csépe képviselő úr is hivatkozott rá , a mai sajtóból meg lehet győződni arról, hogy a kormány döntéseivel elősegítette, hogy az árfolyam látványosan növekedjen az energiaszektorban. Azt hiszem, szinte mindenki látta a mai újságban, hogy 200 és 400 százalékos árfolyamot ígértek az első fordulóban a gázszolgáltatókért a befektetők. (18.10) Úgy gondolom, a privatizációs vitanap bizonyította, hogy kellő korlát, kellő reguláció áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány befolyást gyakorolhasson az ener giaszektorra. Lassan fel kellene hagynunk azzal, hogy szakmai kérdéseket utcán vitatunk meg, és népi kezdeményezések alapján döntünk el, különböző politikai célzatokkal. A privatizáció szükségessége... Sajnálom, hogy már kiment képviselőtársam, mégis el ke ll mondanom, hisz Morvai képviselő úr újra feszegette, vane szükség fejlesztésre vagy sem. Én nem kívánok mást mondani: a korábbi tulajdonos jóságát - némi iróniával - azt hiszem, minősítheti az a hosszú lista, amely az elmaradt fejlesztések listája ebben a privatizációs folyamatban. Egyetértünk mindazokkal, akik azt látják, azt tapasztalják, hogy a fogyasztók tele vannak jogos aggodalommal a privatizációt illetően. Lehet, hogy ebben van némi mulasztásunk, hogy nem csináltunk kellő propagandát, hírverést a nnak, hogy milyen törvényi háttere van a regulációnak - gondolok itt az Energia Hivatalra. Hadd hivatkozzam az önkormányzati törvény módosítására, amely a helyi közösségek érdekérvényesítő lehetőségeit lényegesen növelte; és még továbbmegyek: törvényi szab ályozás van arra, hogy helyi állampolgári szerveződések hogy szólhatnak bele a Magyar Energia Hivatalon keresztül az energiakérdésekbe.
