Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
2807 Nagyon érdekes dolog az, hogy kormánypárti képviselőtársaim sorozatosan szociális kiadásokról beszélnek. Több alkal ommal mondtam már és nagyon szeretném, ha elgondolkodnának rajta önök itt és a kormányban is, hogy a gyermekes támogatások, a családok támogatásai vajon miért és mennyiben szociális kiadások. Vajon miért van szükség a gyermekes családok számára családi pót lékra? Miért működik ez minden fejlett országban a világon, és miért lenne nagyon fontos Magyarországon is megőrizni ennek valamiféle ésszerű rendjét? Mindenki tudja, hogy a gyermeknevelés többletterhekkel jár. Ha két embernek nincs gyermeke, akkor a jöved elméből csak saját maga számára vásárol, csak a saját életvitelét kell fedeznie. Ha pedig két gyermeke van, vagy akár több, akkor ugyanaz az összeg oszlik meg nem kettő, hanem négyöthat ember között. Nagyon egyszerűen kiszámítható, hogy bármilyen magas j övedelmű legyen egy család(fő), minél több gyermeket vállal, annál nagyobb ütemben csúszik a szegénységi határ felé. Ezt minden egyes társadalom tudja és ugyanakkor azt is tudja, hogy a társadalom nemcsak idén van, meg jövőre, hanem lesz tízhúsz, remélhe tőleg száz év múlva is. Márpedig csak akkor lesz, kedves képviselőtársaim, ha születnek gyerekek! Mert egy nemzetnek csak akkor van jövője, ha utánpótlása van. Magyarországon hosszú évek óta egyértelműen kimutatható a születések számának csökkenése. Termés zetesen én is tudom, mint ahogy mindenki, hogy nagyon soktényezős folyamatról van szó. Nem egyszerűen anyagi kérdésről van szó, és az anyagi támogatások növelésével nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni egy ilyen tendenciát. De egy dolog egyértel mű. A meglévő helyzet rontásával és az anyagi támogatások csökkentésével rohamosan rontani lehet a helyzetet, mint ahogy az elmúlt év erre már bizonyítékul is szolgál. Hiszen a tavaszi bejelentések után csökkent a terhességek száma és nőtt a terhességmegsz akítások száma. Ennek csak egyetlen következménye lehet, az, hogy a születések száma csökkenni fog. Akkor jön a következő kérdés: milyen társadalompolitikai kép van emögött a koncepció mögött, amelyik a családtámogatási rendszereket holmiféle szociális seg élyként kezeli. Milyen jövőkép van e mögött? Ha már nem is érdekel - mondjuk - gazdasági szakembereket, hogy azért egy ország mégiscsak az állampolgáraiért van, de csak ha a gazdaságot tekintem, akkor sem lényegtelen, hogy 1015 év múlva mennyi és milyen á llapotú lesz az aktív korú lakosság. Arra még soha nem válaszoltak, pedig néhányszor már kérdeztem, hogy rendben van, ebben az évben még egyensúlyt teremtünk ilyen megszorítások árán és esetleg egykét évig még ezt tehetjük, de a következményekkel számolta ke vajon. Hogyan fogják rendezni 1015 év múlva az akkor előálló rendkívül súlyos feszültségeket az úgynevezett nagy ellátórendszerekben, például a nyugdíjrendszerben? Számoltake ilyen hosszú távra, vagy most az a helyzet, hogy ezt az évet még megoldjuk és utánunk a vízözön? Majd aki akkor lesz, az gondolkozzon rajta. Csakhogy akkor már megoldhatatlan helyzetbe kerülhet az ország! Nekem egyre inkább az a véleményem az elmúlt fél év után, amikor az első kritikákkal nem törődve mégiscsak megszavazták ezt a törvényjavaslatot, majd az Alkotmánybíróság visszaigazolta a kritikák jogosságát, aztán utána megint beterjesztette a kormány a javaslatot a parlament elé, pedig az Alkotmánybíróság még nem végzett a javaslattal. Akkor kértük, hogy várjanak még egy hetet, megint általános vitára alkalmasnak találták a javaslatot, majd gyorsan levették a napirendről, mert kiderült, hogy még egykéthárom tétele alkotmányellenes. Aztán utána már a költségvetésben vagyunk, a költségvetési tervezésben vagyunk, láthatjuk a dolog másik oldalát, hogy az adórendszerben továbbra sem veszik figyelembe az eltartottak számát. A legkülönfélébb ötletek keringenek arról, hogy milyen hozzájárulásokat kérnek majd a lakosságtól - mondjuk - a különféle orvosi ellátáshoz. Persze, én elhiszem, h ogy esetleg nem kell fizetni az orvos munkáját, de az ápolás ugyanúgy hozzátartozik az ellátáshoz, mint az orvosi tevékenység. Ez szintén ezeket a családokat fogja rendkívül súlyosan érinteni. És most megint benyújtják elénk ezt a javaslatot, amelyiknek az alapgondolata változatlan, és végignézhetjük az országban: bármilyen oldalon ülő szociálpolitikus egyformán azt mondja, hogy ez
