Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
2808 a megoldás rossz, nem éri el a célját, felesleges adminisztratív terheket jelent, nem jelent megtakarítást, a kormány mégis ker esztül akarja erőltetni a parlamenten. (Dr. Kávássy Sándor: Így van.) Vajon miért? Most már csak azt tudom gondolni, hogy ez amolyan presztízskérdés. Ha már egyszer kimondtunk valamit, lehet az bármilyen rossz, lehet az szakmailag alapvetően hibás, akkor i s megcsináljuk, mert mi egyszer ezt már kimondtuk. Vajon vane értelme ezt tenni az országgal és vane értelme ezt tenni a családokkal? Mit fognak akkor szólni, ha kiderül év végéig, hogy nem volt akkora megtakarítás, sőt az adminisztratív költségek elvitt ék a megtakarítás jó részét. Erre van egy példánk, emlékezzenek rá! 1994 tavaszán egyszeri családipótlékkiegészítésre állapítottunk meg 6 milliárd forintot. Azt úgy számolták ki a szakembereink, hogy a megfelelő jövedelemhatárhoz kötve ez a 6 milliárd for int elegendő legyen. Majd az igénylések befutottak és kiderült, hogy a megfelelő jövedelemhatárhoz kötve 7 milliárd forintot kellett kiadni. Nem tudom, miért gondolják, hogy ez a helyzet most megváltozik. Valamikor az elmúlt négy évben éppen a szociális tö rvény vitájában hallottuk, hogy a rászorultsági elv milyen hibás, mert mindenféle igazolásokat kell benyújtani, és hogy Magyarországon a jövedelmek, a kimutatható jövedelmek igazolhatók, ám de a feketegazdaság miatt nagyon sokan nemcsak ebből a jövedelembő l élnek. És most? Most a kimutatható jövedelmekről igazolásokat kell hozni - és ami azon kívül van? Hol lesz a rászorultsági elv pontosan mérve? Vajon hogyan fogják megoldani azt az alapdilemmát, hogy ne fosszanak meg valakit a teljes családi pótlék összeg étől azért, mert 200 forinttal magasabb lett a fizetése. Ezt az alapkérdést máig sem válaszolták meg, pedig erről van szó. Egy kétgyermekes család majdnem 6000 forintot fog elveszíteni egy hónapban akkor, ha a fizetése mondjuk ezerrel több lesz. Nem tudom, hogy szándékoznak ezt kezelni, miféle jövedelemeltitkolások fognak ebből következni. Hogy fogja azt megoldani a munkáltató, hogy úgy adjon béremelést, hogy ne toljon ki a családdal? És sorolhatnám tovább. Valóban nem látom és nem értem, miért erőszakolják tovább ezt a megoldást. Nagyon szomorú leszek, meg kell mondjam, ha mégis megszavazzák a kormánypárti képviselők mindannak a teljesen jogos kritikának az ellenére, amit ők maguk is megfogalmaztak. Nem tudom, hogy lehet ezt a javaslatot módosító indítványo kkal jobbá tenni. Mert mondjuk, el lehet érni azt, hogy a tartósan beteg testi vagy értelmi fogyatékosoktól ne vegyék el az 5100 forintot jövedelmi viszonyoktól függően. Ezt még meg lehet oldani. De azt, hogy a legszerencsétlenebb, legrászorultabb kétgyere kes családnak igazolásokat kell benyújtania és olyan kérőlapot kitölteni, amit nagy valószínűséggel egyedül nem is fog tudni megtenni - ezt nem fogják tudni kijavítani ebben a javaslatban. Még egyszer megismétlem, nemcsak én mondtam, hanem kormánypárti kép viselőtársam is, hogy nem a magasabb jövedelműek fognak igazán kiesni ebből a körből, hanem a legszegényebbek és legnyomorultabbak, akik nem tudnak annyira eligazodni a világban, hogy a kérőlapot kitöltsék és az adminisztrációt saját maguktól könnyedén és egyszerűen végigcsinálják. Legfeljebb olyan önkormányzatoknál nem történik meg, ahol képesek arra, hogy utánajárjanak ezeknek a rászorult rétegeknek. De minél nagyobb városról lesz szó, annál kevésbé fog ez megtörténni. (10.30) Szóval ez a rászorultsági el v nem érvényesül még a saját megoldásaikban sem. Persze lehet beszélni arról, hogy az adórendszeren keresztül kellene a családokat valamilyen módon segíteni a gyermeknevelésben. Erre kormánypárti képviselőtársaink a múltkor azt mondták, hogy a szociálpolit ikát ne keverjük össze az adórendszerrel - ami alapvető tévedés, mert ha az adórendszerben kifejeződik az, hogy a megszerzett jövedelemből hány eltartott után kell fizetni, akkor az nem szociálpolitika, az egyszerűen csak ésszerű adóztatást jelent. Nem adó ztatja túl a két- vagy többgyerekes családokat, akik egyébként is lényegesen magasabb adót fizetnek be a különféle forgalmi adókon keresztül, mert a fogyasztásuk lényegesen nagyobb, mint annak, akinek nincs gyereke, mert több cipőre, több ruhára és több en nivalóra van szükség. Mert igenis az adórendszeren keresztül lehetne kedvezményezni azokat, akiknek a jövedelme ezt megengedi, és lehetne az adórendszeren keresztül a családi pótlékot is csökkenteni. Erre nagyon