Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (dr. Salamon László): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
2800 törvénynek a családtámogatási rendszert érintő egyes pontjait az Alkotmánybíróság megsemmisítette, illetve alkotmányellenesnek ítélte. Itt és most nem szeretném részletesen felidézni azokat az indokokat, amelyek a kormányt tavasszal a családtámoga tási rendszer megváltoztatásának kezdeményezésére késztették. Érvek és ellenérvek sokasága hangzott el, és a vitákat a mai napig sem tudtuk lezárni. Mégis nincs, én legalábbis nem ismerek olyan közgazdasági és társadalompolitikai megfontolást, amely az ors zág közkiadásainak változatlanul hagyását ajánlotta volna a kialakult nehéz helyzetben. Abban egyetértés látszik, hogy nem lehet tovább növelni a foglalkoztatás béren felüli költségeit, és felelősen gondolkodó kormányzatnak nem lehet célja, hogy az elvonás ok növelésével gyarapítsa a szociális ellátásra vagy jövedelempótlásra szorulók számát. Ha tehát nem vállalható a foglalkoztatás drágításával és az elvonások fokozásával a szegénységben élők és más, ellátásra szorulók számának gyarapítása, akkor csökkenten i kell az állami kiadásokat, és ezen a körön belül - sajnos megkerülhetetlenül - a jóléti kiadásokat is. Nagyon leegyszerűsítve két dolog között lehet választani: vagy az ellátott létszámot, vagy az ellátás mértékét kell csökkenteni. Természetesen egyik dö ntés sem fájdalommentes. Igaz az a megállapítás, hogy a szociális ellátások összege messze alatta marad az elfogadhatósági küszöbnek, valamint az elfogadható mértékű ellátásban részesülők száma igen csekély, ezért úgy tűnik, hogy az átlagösszegeken már nin cs sok megtakarítási lehetőség. Zárójelben teszem hozzá, hogy vannak olyan országok - például Finnország , ahol az év nyarán a gyermekek számától függő ellátásokat differenciált, 1020 százalékos mértékben csökkentették. Ha tehát az ellátotti létszámot ke ll mérsékelni, akkor marad az a kérdés, hogy az adott helyzetben szükségszerűen fájdalmas megvonások közül megtaláljuke a legkevésbé rossz megoldást. A parlament többsége tavasszal arra voksolt, hogy a családi pótléknál a rászorultságelvű jogosultságot é rvényesítsük a három- és többgyermekes családok, valamint az intézményileg gondozottak esetén - viszont az alanyi jogosultság maradjon fenn. E megoldási formára is vannak példák Európában: Franciaországban, Portugáliában, Svájcban és Ausztriában létezik jö vedelemhatár; tizenhét európai országból nyolcban érvényesül csak olyan alanyi jogosultság, amelynek a megszüntetésére kényszerültünk. Aggályok természetesen a választott megoldással szemben is joggal felmerülnek. Így például a jövedelemtitkolás veszélyét ől, az igénylőlapok közérthetőségéig számolnunk kell valós nehézségekkel. Ugyanakkor nem találtunk, és nem ajánlottak olyan technikát, amely kevesebb kétséggel garantálná a kormány szándékának megfelelő visszavonulási mértéket, és ne adj' isten célzottabba n valósulna meg anélkül, hogy az adminisztrációs költségeket a csillagos égig emelné. Felmerült ugyan a családi pótlék adóztatásának lehetősége is, amit részletesen megvizsgáltunk. Valóban súlyos érvek hozhatók fel amellett, hogy a stabilizációs törvény ne hézkesen alkalmazható szabályai helyett az adórendszert hívjuk segítségül a terhek igazságos elosztásához. Nyilvánvaló azonban, hogy a családi pótlék mechanikus megadóztatása önmagában nem teremtene igazságosabb helyzetet, a kívánt eredmény egy meglehetőse n bonyolult szabályrendszer együttes alkalmazásával lenne elérhető. Tartok tőle azonban, hogy adórendszerünk még nem készült fel ennek befogadására. Nemzetközi tapasztalatok szerint a személyes jövedelmek adóztatásának fejlődési iránya a személyi alapú adó ztatás azzal, hogy a családi helyzetben lévő különbségeket eltérő módszerekkel veszik figyelembe, leginkább a személyes és az eltartotti jogon adót nem viselő jövedelem elismerésével. Ennek felel meg nálunk bizonyos szociális jellegű ellátások - ezek közöt t a családi pótlék - adómentessége. Jogos igényként merül fel az is, hogy az egyes intézkedések társadalmigazdasági hatásait vizsgáljuk. Nos, a Társadalomkutató Intézet a közelmúltban speciális adatfelvételt és vizsgálatsorozatot végzett a Pénzü gyminisztérium megrendelésére, amelynek családi pótlékkel kapcsolatos megállapításaiból a következőket szeretném kiemelni:
