Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László):
2794 Arról is szó volt már ebben a teremben, hogy a parlamenti pártok nagy része bölcs és mértéktartó magatartást tanúsított. Távol tartotta magát attól az elítélendő viselkedéstől, hogy jogos követeléseket kih asználva felpattanjon bárki is erre a kis pódiumra és onnét - kisajátítva bizonyos kiszolgáltatott munkavállalói csoportok elkeseredését - magának politikai tőkét kovácsoljon. Nem mindenki tartotta ehhez a viselkedésformához magát, de általában elmondható a parlamentről, a parlamenti pártokról, hogy távol tartották magukat ettől a politikailag igen veszélyes magatartástól - és ez így van jól, ez így helyes. Ezért aggodalmat keltő az, amit a sajtóban olvashattunk, a rádióban hallhattunk a múlt héten. Itt van előttem néhány november 16i lapszám, amelyben ilyen vezércímek találhatók: "A kormányfő egyetért a tüntetők követeléseivel." "Horn Gyula alapvetően egyetért a tüntető közalkalmazottak, a pedagógusok törekvéseivel." "A közalkalmazottaknak - köztük a pedag ógusoknak - nem csökkenhet tovább a reáljövedelme" - idézik a rádió Reggeli krónika című adásából a miniszterelnök urat. November 16án - ha én jól emlékszem - vagy a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa, vagy az úgynevezett nagy Érdekegyeztető Tanács is ülést tartott, és ott ennek a kormánynak a pénzügyi tárcáját képviselő szakértő politikusok nem ezt az álláspontot fejtették ki, legalábbis nem látták a fedezetét annak a követelésnek, amit a szakszervezetek megfogalmaztak. Lehetne itt ironikus megjegyzéseket tenni a miniszterelnök úr viselkedésére. Visszautalhatnánk néhány évvel korábban "az írói munkássága része" című kifejezésre, de a helyzethez, a pedagógusok sorsához és rossz életkörülményeihez képest ez méltatlan. Elmesélhetnénk azt is, hog y itt a költségvetési vita során megbizonyosodtunk arról, hogy még az a legjobb megoldás, ha a kormány álláspontja vitatható, ennél csak rosszabb az, ha nincs álláspontja, és még rosszabb az, amivel jelen esetben is dolgunk van, hogy egyidőben két, egymást kizáró álláspontja is van. Az egyik Horn Gyula kormányfőé, a másik Bokros Lajos pénzügyminiszteré. De szerintem nem ez, amiért figyelemre érdemes ez a viselkedés. Ha igaz az, amit Horn Gyula megfogalmazott, hogy ő maga egyetért, számára elfogadhatatlan a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók reáljövedelmének csökkenése, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért folytatta az elmúlt két hónapban ez a kormány, a Hornkormány a tapasztalt pénzügyi politikát a költségvetési vitában vagy a szakszervezete kkel folyó egyeztetés során. Miért kergették bele több tízezer fős demonstrációk szervezésébe, sztrájkbizottságok felállításába, sztrájkok előkészítésébe ezeket az érdekcsoportokat? Ha nem igaz az, amit Horn Gyula állított - és ez a másik lehetősé g , hogyan tudjuk megmagyarázni ezt a jelenséget? Nem hiszem, hogy elegendő lenne erre az a sokat emlegetett hírlapírói fordulat, hogy a jó király és a gonosz tanácsadók szokásos szereposztásával van itt dolgunk. Ennek a kormánynak egy vezetője, egy minis zterelnöke van Horn Gyula személyében, és nem lehet kettő: egy adminisztratív Horn Gyula miniszterelnök úr és egy, a nyilvánosság előtt szereplő - vagy ahogy most mondani szokták , image szempontokat vagy arculati szempontokat figyelembe vevő Horn Gyula, az MSZP pártelnöke. (9.20) Még akkor sem, hogyha az MSZP kongresszusa küszöbön áll, és nyilván ez az ő részükre meghatározó fontosságú. Egy ország számára ez a fajta kettősség, kettős játék vagy szerepjáték elfogadhatatlan és veszélyes. Azt gondolom, ezt m indenkinek jó tisztán látni, legyenek akár a kormánypárti, akár az ellenzéki padsorokban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lányi Zsolt képviselő úrnak, a Független K isgazdapártból.
