Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
2758 Ugyanez a 24. és 25. pontban is. Ott a tanúvallomással, illetve a tanú személyével egészítenénk ki a jel enlegi szöveget. Ugyanis ott csak a nyilatkozattétel megtagadhatóságáról van szó. Mindenképp szabályozni szükséges a tanúvallomás megtagadását, hiszen ez ugyancsak egy nagyon fontos garanciális szabály, annál is inkább, mert adott esetben külön a tanúvallo mást tevő lehet, hogy nem is adózó egyébként. Tehát ezt feltétlenül ugyancsak külön szabályoznunk kell. Természetszerűleg, mint ahogy a 26. pontban is felhoztuk, meg kell adni azt a lehetőséget, hogy mind a nyilatkozattévő, mind pedig a tanú képviselővel is eljárhasson a hatóság előtt. Természetesen ez a szabályozási lehetőség, fellépési lehetőség adott az államigazgatási eljárásban is, de úgy gondoljuk, hogy itt ismételten fokozott garanciális szempontok miatt szükségeltetik mindenképpen, még egyszer mond om, külön az, hogy képviselő is jelen lehessen, és amennyiben jelen van, akkor az adóhatóság meghallgatását követően a jegyzőkönyvbe ez foglaltassék is be ugyanúgy, mint ahogy a kérdések, illetőleg a válaszok. Kérjük, hogy szíveskedjenek akceptálni vélemén yünket és elfogadni a javaslatot. Köszönjük szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíváne valaki szólni a vita e szakaszában még. (Nincs jelentkező.) Nem kíván, a vita e szakaszát lezárom. Tisztelt Országgyűl és! Megkérdezem, kíváne valaki szólni az ajánlás 28. pontjához, amely a részletes vita következő szakaszát képezi. (Nincs jelentkező.) Nem kíván, a vita e szakaszát lezárom. A részletes vita következő egysége az ajánlás 2938. pontjaiban lévő módosító jav aslatok alapján történik. Megkérdezem, kíváne szólni valaki a vita e szakaszában. Megadom a szót Kristóf István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáró ban engedjenek meg annyi általános megjegyzést, hogy Brúszel László képviselőtársammal az Art.hez tizenkét módosító indítványt terjesztettünk elő, és ezeknek az indítványoknak a bizottsági vitája lezajlott. Az ajánlás tartalmazza azt, hogy a tizenkét indí tványból az alkotmányügyi bizottság tíz indítványunkat támogatta. Sajnálattal észleltük azt, hogy az egyéb bizottságokban elvétve sem kapott támogatást olyan javaslatunk, amelyet az előterjesztő nem támogatott volna. Ezt azért tartom problémának, mert ahog y Brúszel képviselőtársam az előbb említette, indítványaink zöme garanciális jellegű módosításokra irányult. Hiszen egyetértünk azzal, hogy az adóhatóság fokozott lehetőséget kell hogy kapjon az adóeljárás során, szigorítani kell magát az eljárás menetét, de határozott az a véleményünk, hogy ehhez képest a megfelelő garanciákat is mellé kell tenni. Az ajánlás 30. pontja kicsit bonyolultan van fogalmazva, köznapi nyelvre fordítva azt tartalmazza, hogyan kell levonni a személyi jövedelemadóelőleget abban az esetben, ha a jövedelemhez hozzájutó magánszemély nem rendelkezik azzal az adóazonosító jellel, amely a törvény 12. §a szerint neki rendelkezésére kellene hogy álljon. Itt a többi módosító indítványunktól eltérően nem garanciális problémákat észleltünk. É szrevételünk az, hogy ez nem eljárásjogi szabály, nem eljárásjogi rendelkezés, kifejezetten adómértékre, adóalanyokra vonatkozik. Úgy érezzük, hogy ennek mint anyagi jogi rendelkezésnek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben lenne a helye. Enn ek megfelelően az szja jelenlegi szabályozási rendszerébe - utánanéztünk - nagyon szépen beillik, beilleszthető, hiszen az szjaelőleg levonásának egyéb szabályait is a most tárgyalás alatt lévő T/1571. számú törvényjavaslatnak a 47. §a hat bekezdésen ker esztül tárgyalja, ez a (7) bekezdés szervesen oda, az anyagi jogi rendelkezések közé illik. Hogy egy példával próbáljam a helyzetet érzékeltetni: talán ahhoz lenne hasonlítható a jelen helyzet, mintha, mondjuk, a büntetőeljárásról szóló törvényben a tanúró l szóló rendelkezések végén egy oda nem illő szakaszban, mondjuk, a hamis tanúzás törvényi tényállását szabályozná a jogalkotó. Ehhez hasonló megítélésem szerint a mostani helyzet, és úgy ítéljük meg Brúszel László képviselőtársammal, hogy mind a
